Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - Megjegyzések a magyar polgári törvénykönyv tervezete II. szövegéhez

KOHLER JÓZSEF sérelmével nem járhat; igy pl. a jelzálogjog továbbra is fennmarad, ha a tulajdonos jogáról lemond is; de csak mint jelzálogjog marad íenn. Ha a jelzálogjog is megszűnik, az utolsó fonál is megszakad, de nem olyan értelemben, mint ha a tulajdon eddigelé mint tulajdon maradt volna hatályban. Különösen fontos volna annak a szabályozása, hogy mi történjék ily esetekben a bérlettel és a haszonbérlettel, pl. a közbeeső időben, de későbben is, ha megint új tulajdonos találkozik. És ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek nem gyakorlati dolgok; a súlyos adók, és földterhek mellett a telkeknek ilyetén derelictiója nálunk egyáltalában nem tartozik a ritkaságok közé. A légürre vonatkozó szabály egymagában helyesen van elgondolva, de a szövegezés nem egészen megfelelő. Azt kellene kimondani, hogy a telek tulajdonosának joga kiterjed ugyan a telek feletti légürre, de a légürben való oly cselekményeket, a melyek érdekét nem érintik, el nem tilthat; és ehhez még hozzá kellene tenni, hogy pl. a kormány rendelet útján bizonyos cselekményeket olyanok gyanánt jelölhessen meg, a melyek a tulajdonjogot oly kevéssé érintik, hogy a tulajdonos köteles eltűrni, mint pl. léghajónak megfelelő magasságban való lebegését; továbbá annak a szabálynak, a mely a német 904. §-ból van átvéve, nem kellene a 904. §. tökéletlenségét tartalmaznia. Ez a tan az általános részbe való, nem kellene a tulajdonosra korlátozni, hanem minden más jogosultra is ki kellene terjeszteni; minden jogosultnak végszükség esetén el kellene tűrnie a jogával ellenkező behatást. Egyes a szomszédjogra vonatkozó helyes intézkedéseket elismeréssel kell kiemelnem; igy pl. azt a jogosultságot, hogy építkezés vagy meglevő építmény javítása czéljából a szomszédos telken való átjárást el kell tűrni. A szükségbeli útra vonatkozó szabályozás is elvileg helyes és pedig abban az irányban is, hogy a szükségbeli út birtokvédelem tárgya lehet. A mi azonban az ingó dolgok szerzésének szabályozását illeti, nem egy ki'fogást lehet tenni. A német jog-