Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

SZEMLE. 23I állva hal'gatta végig ezt a megemlékezést. Az előadás a gyász jeléül elmaradt. — A német polgári perrendtartás reformja. Az uj magyar P. P. életbeléptének közeledtével bizonyára fokozott érdeklődésünkre tarthat számot az a mozgalom, a mely Németországban legutóbb megindult a német peres eljárás gyökeres revíziója czéljából. Ez a törvény, melyet 1877-ben alkotott a birodalmi törvényhozás, éleibeléptekor a jogtudomány utópiáját valósította meg, midőn az eljárásban a szóbeliség, gyorsaság, közvetlenség elveit következetesen keresztülvitte, az egyes perbeli cselekményelvet a felek rendelkezésétől tette függővé, a birót pedig feljogosította a bizonyítékok szabad mérlegelésére. Azóta rzonban nemcsak hogy kiábrándultunk ez egyedül üdvözítőknek hitt alapelvek vélt tökéletességéből, hanem az is kiderült, hogy a törvényhozó szándéka megtört a gyakorlatban elébe tornyosuló akadályokon. A szóbeliség érvényesülése mindinkább korlátok közé szorul. A per előkészítése írásban történik s csak a már befejezéséhez közeledő per anyagának ismertetésében halljuk újból a felek szavát. A bizonyitásfelvétel közvetlenségének a törvényszéki eljárásban nyomát is alig találjuk. Ezt mindenkor a tanács egyik kiküldött tagja végzi, ő hallgatja ki a tanukat s foglalja írásba azok vallomását. E jegyzőkönyvek alapján ismertetik a felek képviselői az itélő tanácscsal a bizonyítás eredményét. E mellett az eljárás hosszadalmassága is súlyosan veszélyezteti a jó és gyors igazságszolgáltatáshoz fűződő érdekeket, a mely kétségkívül könnyebben kielégíthető volna, ha az érvényben álló peres eljárásban elpocsékolt bírói munkaerőt jobb eljárási szabályok utján hasznosítanák. Minthogy ezenfelül az egyes novelláris in ézkedések többszörösen áttörték a törvény alapelveit és a perjogi szabályok egyöntetű következetes alkalmazását még jobban megnehezítette, mind hangosabban nyilvánul meg a német jogászság körében az az óhaj, hogy az elavult perrendtartás helyébe u] modern törvényalkotás kerüljön. A mint a fentiekből kitűnik, azok a hiányok, a melyek a német perjogot elavulttá tették, a mi uj P. P.-unkban legalább elméletben mind megszűrnek s remélhetőleg a gyakorlatban is beválván, uimutatásui fog szolgálhatni a német reformtörekvéseknek. — vj. — A\ uj váltótörvény]avaslat. Az uj váltótcrvényjavaslat az 1912. év hágai egyezményt czikkelyezi be, mit folyóiratunk XII. évfolyamának 36. lapján Fodor Ármin curiai biró behatóan ismertetett. E tárgyalásokon a kormányt kivüle Nagy Ferencz v. b. t. t. és Sichermann Bernát képviselték. A hágai egyezmény tudvalevőleg számos kérdésben nem foglalt állást és az illető ország törvényhozásának szabad kezet engedett. Ebből a szempontból az uj javaslat III. része a legfontosabb, mert ezeket a kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza. Jelenlegi váltójogunkkal szemben itt legfontosabb ujitás az írástudatlan személy váltóképessége, mely a kézjegy közjegyzői hitelesítésétől van függővé téve, mig jelenlegi váltótörvényünk szerint az irástudat-