Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

228 BÍRÓI GYAKORLAT. Egy 'örvényhatósági joggal felruházott város szabályrendelettel u;ra osztotta be a választókerületeket és szaporította a bizottsági tagok számát. Ehhez neki az 1886 :XXI. t.-cz. 24., 29. és 96. §-a szerint joga lenne, mert e §-ok egyenesen kötelességévé teszik a törvényhatóságoknak, r.ogy a választókerületek beosztását és a bizottsági tagok számat a 10 évenként tartandó népszámlálás eredményéhez képest igazítsák ki. Azonban a 96. §-t az 1892 :XXVI. t.-cz. hatályon kivül helyezte, mert a teljes közigazgatási reform (a Szapáry-féle) küszöbön állott. A közigazgatási biróság helyesen állapította meg, hogy az 1892 :XXVI. t.-cz., mint egy be nem vált föltevésből kiinduló alkalmi törvény ma már nincs érvényben, illetőleg a törvényhatóságoknak újra joguk és kötelességük a választókerületekben és a bizottsági tagok számában a szükséges változtatást megtenni. A konkrét ügyben a belügyminiszter a jóváhagyást az emiitett szabályrendelettől mégis azon az alapon tagadta meg, mert a közigazgatási reform küszöbön van és igy rövid időre már nem indokolt a változtatás. Az e miatt panaszszal élő törvényhatóságot pedig a közigazgatási biróság azért utasította el, mert a miniszternek ez esetben a jóváhagyást czélszerüségi okból is joga volt megtagadni és igy határozata felülvizsgálat alá nem vonható. Bár a közigazgatási biróság határozata igen alapom jogászi megfontolás eredménye, mégis azon a nézeten vagyunk, hogy a bíróságnak be lehetett volna mennie a jóváhagyás megtagadási jogának érdemi vizsgálatába. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy az 1886 :XXI. t.-cz. egyenesen kötelességévé teszi a törvényhatóságnak a népesség változásával szükségelt módosításokat. Igaz ugyan, hogy az 1892: XXVI. t.-cz. e rendelkezést hatályon kivül helyezte egy közigazgatási reform reményében, de a tervezett reformnak az i907:LVIII. t.-cz. még alapgondolatát is eltörölte és igy 1907 deczembor 31-én az 1886: XXI. t.-cz. 96. i;-a hatályába már feltétlenül visszalépett. Nézetünk szerint abból, hogy 1892-ben a törvényhozás külön törvénynyel tartotta szükségesnek a többször hivatkozott 96. §-t felfüggeszteni, mig a most tervezett reform alkalmából ily intézkedést nem tett, ép az következik, hogy most a törvényhozás a törvényhatóságok jogát nem kivánta korlátozni és igy a miniszter azt még kevesbbé teheti meg. A konkrét esetben az egyik oldalon a törvényhatóságnak az a törvényes joga, sőt kötelessége áll, a mely szerint a választókerületekben és a bizottsági tagok számában időközönként változtatást tehet és köteles tenni, a másik oldalon a belügyminiszternek az a szubjektív meggyőződése van, hogy a változtatás most nem időszerű. Ily körülmények közt a biróság megállapíthatta volna, hogy a miniszter indokolása törvényellenes, mert ha a miniszternek joga is volt a szabályrendeletet czélszerüségi szempontból felülvizsgálni, ez a hatásköre csak a törvényesség korlátai közt maradhat és törvényes jogot és kötelességet nem sérthet. Az 1886 :XXI. t.-cz.