Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

BÍRÓI GYAKORLAT. 12. §-a minden — tehát a czélszerüségi szempontból is felülbírálható szabályrendeletre nézve is előírja, hogy a miniszter a bemutatási záradék megtagadását indokolni köteles; ez intézkedés szankcziója más nem lehet, minthogy törvénytelen indok ne bújhasson a czélszerüség köntösébe. Mert hiszen újra előállhat az a helyzet, hogy a közigazgatási reformot igérő 1912 : LV1II. t.-cz. 30. §-át nem fogják effektuálni, vagy há effektuálják is, a reform nem érinti a törvényhatóságok jogát a választókerületek és bizottsági tagok számának módosítására ; ez esetben pedig minden törvényes fölmentés hijján és a törvénynyel szemben érvényesült a miniszternek még csak «nem is czélszerü» akarata. Es még pár szót akarunk szólni a közigazgatási bíróság állásfoglalására vonatkozólag a czélszerüségi szempontból is felülbírálható szabályrendeletek körének elhatárolása tekintetében. Meggyőzően fejtette ki Wlassics Gyula egyik alapvető tanulmányában,* hogy a szabályrendelet alak egymagában nem jelenti azt, hogy a szabályrendelet csak a jogszerűség szempontjából bírálható felül és hogy kétségtelenül vannak czélszerüségi szempontból is felülbírálható szabályrendeletek. Mégis kár volt a közigazgatási bíróságnak olyan kategorikusan állást foglalnia abban a tekintetben, hogy a czélszerüségi felülbirálat joga mindenütt biztosítva lenne, a hol a törvény a helybenhagyási, megerősítési és jóváhagyási jogot külön kiemeli. Igaz ugyan, hogy e külön kiemelésnek az 1886: XXI. t.-cz. 11. és 12. §-ában foglalt általános szabályozás mellett átgondolt törvénys;erkes%tés mellett jelentőségének kellene lennie, azonban a törvényből az átgondoltság sokszor hiányzik. Az 1879 :XL. t.-cz. 5. §-a p!. világosan kimondja, hogy a miniszter a megerősítést a szabályrendelettől «fontos okokból», tehát czélszerüségi szempontból is jogosult megtagadni ; a miből viszont az lenne következtethető, hogy a hol a törvény csak megerősítést vagy jóváhagyást említ, ott a czélszerüségi szempontot ki akarta zárni. Nem, a kormányíelügyeleti jog terén mi hiába keresünk pontos elhatárolásokat. A megerősítés, jóváhagyás az 1886: XXI. t.-cz. 72., 77., 81. stb. szakaszaiban valószínűleg nem azért van külön is megemlítve, hogy ez által a 11. és 12. §. rendszerével szemben kivételt állapítsanak meg,** hanem nyilván és az indokolás szerint is e szakaszok egy részét egyszerűen az i87o:XLII. t.-cz.-bői vették át minden átdolgozás nélkül az uj törvénybe és elfelejtették, hogy az a 11. és 12. §-ban a felterjesztési kötelességet már általában előírta. Az egyedül alkalmas támpontot a törvényhatósági törvény 11. és 12. ^ a adja meg, a mikor a kötelezőleg alkotandó szabályrendeleteket emeli 'ki egyedül és itt még a tartalmi és alaki fogyatkozásokat is felül* Önkormányzat és felügyeleti jog. Jogállam, XIII. évf 1. füzet. ** Ily szándéknak az indokolásban vagy a tárgyalásokban nyoma lenne.