Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

2l8 TÖRVÉN YELŐK ÉSZ 1TÉS. varó czimzettségét. A végleges szövegben a helyes rendelkezést csak sa;nálattal nélkülöznek. A telekkönyvi rendtartás 158. §-a az előjegyzés beiktatása és más telekkönyvi bekebelezés között nem tesz különbséget, tehát az előjegyzést ugy látszik, nem tekinti inkább közlésre szoruló akaratnyilvánításnak, mint a bekebelezést, avagy a törlést. Hogy azonban az ebben a rendelkezésben rejlő egységesítést nem kell túlságosan szószerint vennünk, azt a 141. szakaszból is kiolvashatjuk, mely szerint az, hogy a kézbesítés rendellenesen vagy teljességgel nem történt meg, a nyilvánkönyvi bejegyezvények megtámadására okul nem szolgálhat. Örök rejtély, hogyan egyeztethetjük ezzel a szakaszszal a 947. sz. I. M. R. szabványait, melyek a törlési kereset megindithatását a telekkönyvi végzés kézbesítésével hozzák, összeköttetésbe. Az sem nagyon világos, vajon mely okból tartotta telekkönyvi rendtartásunk idézett 141. szakasza szükségesnek annak kifejezett hangsúlyozását, hogy az, «ki valamely bejegyezvényből a maga számára jogokat származtat, nem köteles az e tárgybani végzés kézbesítésének megtörténtét bizonyítani.» Rendtartási szabálynak ez felesleges, hiszen közokiraiilag kideríthető ténykörülményről van szó, melyet az illetékes bíróságnak adott esetben csak ugy hivatalból kell vizsgálnia, mint teszem az 1881 :LX. t.-cz. 9. §-a szerint a végrehajtás alapiát képező, végrehajthatónak állított Ítélet kézbesítését. Ezenfelül nem is változtat a bejegyeztetőt netán sújtó bizonyítási terhén, ugy, hogy a tkvi rdtts 141. §-a korántsem derogálhat az 1868 : LIV. t.-cz. 152. §-ának, avagy az 1911 : I. t.-cz. 269. szakaszának. Anyagi jogi szempontból pedig a tkvi rendtartás 141. §-a az átnyúlóegyoldalú dologi ügyletre nézve valótlanságot tartalmaz, nota bene oly valótlanságot, mely minden további nehézség nélkül magából a telekkönyvi rendeletből kimutatható. Az előjegyzés ugyanis «csak ama feltétel alatt szolgál dologbani jog szerzése alapjáub, ha záros határidő alatt (94. és 97. §§.) igazolják. Az igazolást pedig vagy az előjegyzést szenvedő fél nyilatkozata (9^. §.), vagy az ellene intézett per idézheti elő, tehát két oly ténycsoport, melynek elengedhetetlen kelléke, hogy a dologi kötelezett ellenfele előjegyzési ügyletéről czimzett módon értesüljön. A keresetnél ez kézenfekvő. Az ügyleti igazolási nyilatkozat pedig az esetleg elmaradt czimzésnek utólagos ügyleti, czimzett jóváhagyása és igy ismét csak álláspontunk mellett bizonyít. Az 1886: XXIX., az 1889 :XXXVIII., az 1891 :XVI., az 1892. évi XXIX., az 1900 : XV. t.-czikkek az ingatlan tényleges birtokosának tulajdonjogbekebelezési jogát az alakiságok tömkelegébe fojtották. Nem tagadhaljuk el, hogy ezekre bizonyos mértékig szükség volt. Csakhogy ez a mérték túlontúl meg van haladva akkor, midőn az alakiságok merő-