Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet
TÖRVÉN Y ELŐKÉSZÍTÉS 2I7 A; előzők alapján a dologi tartalmú egyoldalú ügyietekre de lege lata ugy látszik, a\t a^ elvet állíthatjuk fel, hogy a^ok általában nem c^im^ettek, helyesebben nem c^im^endők. Kivételekről csakis annyiban kell megemlékeznünk, a mennyiben a% cgj'oldalu ügylet átnyúló: más jogosult már fennálló dologbeli jogosultságát közvetlenül változtatja. Az átnyulás azonban a dologi ügyletnek nem rendes lulajdonsága és a hol elő is fordul, csak feltételes vagy nem végleges dologi jogot szül. így az előjegyzés, az idegen birtokban levő dolgok egyoldalú birtokszerzési cselekménye és ehhez hasonlók. Bizonyos, hogy jogforrásaink ezt az elvet nem nagyon bőszavuan juttatják kifejezésre, de hiszen azok elegyes volta a magyar jogászokat e tekintetben nem nagyon kényeztette el. Elégnek tarthatjuk, ha tételünket a rendelkezésre álló forrásanyagból egyáltalán kiolvashatjuk. Erre pedig, ugy tartom, az eddigieken felül is az osztrák törvény, a telekkönyvi rendtartás és a tényleges birtokos telekkönyvi jogszerzésésől szóló ujabbi törvények is elegendő támpontot nyújtanak. Hogy az előbbin kezdjük: az opik. 312. szakasza ugyan a megfogással, az elvitellel, az őrizetbevétellel szerezteti meg az ingók birtokát, vagyis oly cselekményekkel, melyekről az eddigi jogosult esetleg soha sem tud meg semmit. Ámde a jogosulttal szemben a birtokszerző cselekmény csakis akkor jár hatással, ha és a mennyiben az jogszerű (optk. ;i6. §.). Jogszerű birtokszerző cselekmény viszont az előbbi birtokos akaratán (317. §.) és tehát legalább is vele szemben kifejezésre jutott, czimzett akaratnyilvánításon kell, hogy nyugodjék. Ezzel a jóhiszemű birtokról felállított szabály (326. és 329. §§.) nem ellentétes, mert ennek joghatása nem a birtokszerző cselekményen, de magán a hosszabb ideig tartó birtoklási állapoton (csupán a jóhiszemű birtok alapján) és a birtoklónak ennek tartama alatti meggyőződésén, persze valamiként kifejezésre is jutott és ellenőrizhető meggyőződésén nyugszik. A birtokszerző cselekmény : a biriokügjiit joghatásainak vizsgálatánál bizonyara meg fogjuk és meg kell követelnünk annak czimzett voltát, a hol is czimzettnek az eddigi birtokost kell tekintenünk. Gyakorlativá ez a kérdés rendesen csupán az utóbb emiitett két személy között lesz, harmadikkal szemben a birtokost a birtokállapot (optk. 339. §.) maga megvédi. A magánjogi II. Tervezet 354. §-a a birtokszerző cselekmény czimzett voltáról hallgat. A birtokelőd és birtokutód közötti viszonyra nézve ezt nem helyeselhetjük és ámbár az 360. és köv. §§. a tilos önhatalommal szerzett birtokot törvénytelennek jelentik ki, noha tilos hatalomnak tekinti a Tervezet a törvény engedélye nélküli birtokfosztást, mibe bele kell értenünk a nem czimzett (clam) cselekmény által elért birtokot is, az egyoldalú ügyletek czimzettségére vonatkozó tételeknek az elméletben eddigelé sajnosán tapasztalható teljes elhanyagolása sokkal indokoltabbá tette volna az addigi ismert birtokos irányában foganatosítandó birtokszerző cselekmény követelményét, mint teszem a már megbeszélt szakaszok felesleges és za-