Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ben

66 BÍRÓI GYAKORLAT. az alsó bíróságokkal ily eredményre jut és az alkalmazott érdekét kellőleg nem respektálja. A szerződésben mindkét fél megállapodott abban, hogy bármelyikök bármikor felmondhatja a szerződést: az alkalmazott kiléphet és a főnök által elbocsátható. Hogy ily kikötés az alkalmazottnak, jelen esetben egy hajóskapitánynak, gazdasági boldogulását aránytalanul megnehezíti, a legjobban mutatja, hogy a téli időszak beállta folytán a hajózás szünetel. Helyesen mondja Ki egyébként a Curia, hogy az ipartörvény 183. §-a G. pontja szerint sem az ipartörvény, sem a kereskedelmi törvény, hanem a magánjog szabályai alkalmazandók. Nagy feltűnést keltett a kir. Curia felülvizsgálati tanácsának az a kijelentése, a melyben a nyugdijszabályzat kifejezett intézkedésével szemben a kilépett alkalmazott nyugdíj befizetéseit visszaítélte (C. 259,911. H. D. VI. 45 ). Ezzel ellentétben a budapesti Tábla visszatért az eddigi gyakorlathoz és kimondta, hogy azok a hivatalnokok, a kik aláírták a nyugdíjszabályzatnak azt az intézkedését, a mely szerint a szolgálatból való kilépésük folytán nyugdíjjogosultságukat és befizetéseiket elvesztik, nem támadhatják meg ezt a szerződést kényszer czimén (Bp. T. 127,192. H. D. VI. 77.). Folyóiratunkban is behatóan foglalkoztunk minkét állásponttal.* Joggyakorlatunk még mindig nem jött e kérdésben megállapodásra és igy az a különös helyzet állott elő, hogy a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék két tanácsa ellenkező joggyakorlatot követ. A magánjogi dogma alapján a Táblának kétségtelen igaza van, hogy a szerződést az alkalmazott kényszer czimén nem támadhatja meg, azonban ezzel még mindig nem czáfolta meg a Curiának azt az érvét, hogy a szerződés a )ó erkölcsökbe ütközik, vagy pedig, hogy az alkalmazott ilynemű lekötése a magánjogi uzsora jellegét viseli magán. De még hogyha a logikával összeütközésbe jutna is a Curia indokolása, kétségtelen, hogy uj, helyesebb jog előkészítésére van hivatva. A mint a Curiának az ipari veszély kérdésében követett joggyakorlata az 1907: XIX. törvényczikkhez vezetett, ugy ez az ujabb irány is végül a magánalkalmazottak kötelező biztosításához fog vezetni, a mely két szempontból előnyösebb a döntés alapjául szolgáló magánpénztáraknál : először nem függ az alkalmazott igénye a vállalat fizetésképességétől, másodszor változatlan marad, ha más állást vállal; sőt a főnökök is jobban járnak, mert a Curia 221 1911. (Tury: Kereskedelmi törvény ij-ához) sz. határozatában már régebben kimondta, hogy a nyugdijszabályzatban megállapított igényért az a főnök személyesen is felel, aki az alkalmazott fizetésének egy részét a nyugdíja'ap számára levonásba helyezte. Más határozatában pedig a Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha valamely részvénytársaság kebelében * Lásd Wittmann Mór és Besnyő Béla czikkeit Jogállam XI. évi". 4^5. és 518. lap.