Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. üzlet átruházásáról szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók (C. 262/1912. K. J. 22.). Ehhez közel álló intenczió vezette a Curiát, midőn más esetben igy határozott: árverésen mások vették meg az ingókat és az üzlet tulajdonosa, miután az üzletben már semmi sem volt, a mi a hitelezők elől elvonatott volna, a czéget ruházta át. libben az esetben a Curia a törvény 3. §-a alapján kimondta, hogy az üzlet-átruházás esete nem forog fenn, a mivel a törvény szigorán kétségtelenül rést ütött (C. 391 911. H. D. VI. 9.). — Nemveszi kellőleg figyelembe a Curia a hitelezők érdekét akkor sem, midőn kijelenti, hogy a könyveket nem vezető átruházónak az a kijelentése, hogy egyéb tartozása nincs, átvevőt a további felelősség alól mentesiti (390 911. H. D. VI. 8.); ezzel szemben a budapesti tábla helyesebb állandó gyakorlata az átvevő kötelességévé teszi, hogy az üzletet terhelő tartozásokról tudakozódjék, a mely kötelesség még fokozódik, ha szabályszerű üzleti könyvek hiányában a tartozások összegére megbízható adat nem állt rendelkezésre (H. D. V. 186.). Nem áll meg az átvevő felelőssége akkor sem, a midőn az átruházónak egyik üzlete megszűnt és azután egy más üzletet szerez, melyet átruház ; ily esetben a megszűnt üzlet hitelezői nem léphetnek fel az uj eladott üzlet átvevőjével szemben (C. 711 911. H. VD. 112.). Fennforog ellenben az üzletátruházás, ha a vevő az összes leltározott árukat és felszereléseket megveszi, habár a követeléseket nem is szerezte meg (C. 767,911. H. D. VI. 70.). Ellenben nem tekinti üzletátruházásnak a Curia azt az esetet, a midőn az üzlettulajdonos halála után örököseinek egyike, a többi örökössel kötött egyezség alapján, az üzletet saját neve alatt folytatja; ilyenkor azonban az örökös az örökhagyó tartozásaiért öröksége erejéig felelős (C. 578/911. H. D. VI. 71.). A gyógyszerész a joggyakorlat számos kijelentése szerint kereskedő, üzlete tehát kereskedelmi üzlet ; ennek átruházására is alkalmazandók tehát a törvény határozatai (C. 34 912. H. D. VI. 111.). Az alkalmazottak szerződési viszonya kérdésében a Curia a felek közti egyenlőség megóvására anticzipálta a polgári törvénykönyv tervezetének 1617. §-át, mely szerint az oly megállapodás, a mely a felmondást a munkavállalóra nézve hosszabb időhöz, vagy lerhesebb feltételekhez köti, mint a munkaadóra nézve, hatálytalan. így a jó erkölcsökbe ütközik a C. 6zerint, hogy a kereskedelmi alkalmazottat hat évi szolgálat alatt felmondás ne illesse, mig a főnök 14 napra felmondhat, mert ez a szerződés a főnök előnyösebb helyzetét az alkalmazottra nézve súlyos feltételek mellett biztosiba (C. 33,911. H. D. V. 101.). Az egyenlőség azonban nem biztosítja feltétlenül az alkalmazott jogos érdekét. Nézetünk szerint tehát téves következtetés, ha az ily egyenlő helyzetet statuáló szerződésnél a bíróság az említett szempont vizsgálata elől elvileg elzárkózik. Ez áll a Curiának arra a határozatára, melyben ellentétben Jogillam. XII. évf. i. f. 5