Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Joggyakorlatunk az 1912. évben büntetőügyekben

BÍRÓI GYAKORLAT. közvádlónak, indítványára, azzal az indokolással, mert a kihirdetett határozat nem hiven tünteti fel az esküdteknek a második mellékkérdésre hozott határozatát, ezt a kérdést illetően a helyesbítő eljárást elrendelte és az esküdteket uj határozathozatalra utasította; mire az esküdtek az első szavazással épen ellenkező eredménynyel döntöttek. A C. kijelenti, hogy az esküdtbiróságnak ez a határozata téves és a törvénynek nem helyes magyarázatán alapszik. Mert az esküdteknek visszautalt határozata ugy önmagában, mint a főkérdéssel és az első mellékkérdéssel egybevetett értelmében nem homályos, nem hézagos és nem is ellentmondó; tehát mint alakjára nézve szabályszerű, kifogás alá nem e^k; az a körülmény pedig, hogy az esküdtek az általuk hozott határozathoz minő jogkövetkezményt akartak fűzni, kérdés tárgyává nem tehető. De nem aggályos a határozat érdemi szempontból sem. Mert sem az esküdtek főnöke, sem a többi esküdtek nem tettek oly kijelentést, hogy ama kérdés értelme tekintetében tévedésben lettek volna, vagyis hogy annak értelmét nem ugy fogiák fel, mint a mit az valójában kifejez; hanem csupán azt állították, hogy azt akarták, hogy a vádlott enyhébben büntettessék. Minthogy ezek szerint nem áll, hogy a kihirdetett határozat nem tüntette volna fel hiven az esküdteknek határozatát, az pedig, hogy az esküdtek a jogkövetkezmények, vagyis az anyagi törvény alkalmazása tekintetében tévedésben voltak, az esküdtek határozatának helyes és törvényes volta szempontjából közömbös; minthogy ezeknél fogva a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezése tévesen alkalmaztatott: az esküdtbíróság ítéletét meg kellett semmisíteni (BDtár VI. 54.). III. Egyéb eljáráshjogi határosatok. Abban a kérdésben, melyik az elkövetési hely a postán küldött levél utján véghezvitt becsületsértés vétsége esetén, a C. már mind a három lehetőség értelmében döntött. Legutóbb a kézbesítés helyét nyilvánította elkövetési helynek (BDtár VII. 57.). A BP. 56. §-ának 3. pontja szerint a főtárgyalásra védő rendelendő, ha a vádlott életének ió-ik életévét be nem töltötte; ez a C. szerint Btk.-nek a BN. negyedik czikke által hatályon kívül helyezett 84., illetve 85. §-a rendelkezéseivel áll kapcsolatban, a melyek ió-ik életévet be nem töltött fiatalkorú egyénekkel szemben különös büntető szabályokat állapítottak meg. A BN. ió. §-a azonban a fiatalkorú egyének korhatárát a 18. év betöltéséig állapította meg; innét a C. azt a következtetést vonja le, hogy a BP. 56. §-ában a védő rendelése iránti kötelező intézkedés akként értelmezendő, hogy a 18. évüket be nem töltött fiatalkorú egyénekre terjed ki (BDtár VI. 56 ). Mennyire erőltetett ez az érvelés, leginkább mutatja, hogy a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényjavaslat felvette azt a rendelkezést, hogy a Bp. 56. §-ában foglalt iö-ik életév helyett a 18-ik év értendő. Egy esetben a védő egy tanukép kihallgatandó személynek kir. köz-