Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Joggyakorlatunk az 1912. évben büntetőügyekben

300 BÍRÓI GYAKORLAT. fel is tette a fökérdést a közvádló indítványa értelmében, de a védő indítványára kisegítő fökérdést intézett az esküdtekhez a 308. §. fennforgása tekintetében. A C. utal arra, hogy miután a Btk. 308. és 70. §-ainak egybevetett értelméből nyilvánvaló, hogy a 308. §. csak akkor alkalmazható, ha a vádlottakra nézve a tettestársaság esete fenn nem forog, mihelyt azonban a testi sértést vagy sértéseket együtt és közösen követték el, ha nem is tudható, hogy az egyes sértések a vádlottak közül melyiktől származnak, a 308. §-ban körülirt tényálladék feltevésének a lehetősége is hiányzik, s minthogy a jelen esetben senki sem adott elő oly tényállást, melyre a 308. §-nak tényálladéka aikalmazható volna, sőt ilyennek a jelenségeit a védelem előterjesztései is kizárják, tartozott volna az esküdtbíróság a 308. §-ra indítványozott kérdés feltételét a Bp. 361. §-a értelmében megtagadni; annak feltevésével az esküdteket tévedésbe ejtette, a mi a vád érdekeinek kétségtelen sérelmével járt. (BDtár VI. 169., 219.). A BDtár VII. 36. sz. a közölt esetben viszont helyeselte a C, hogy az esküdtbíróság megtagadta a jogos védelemre vonatkozó kérdés feltételét, mert a főtárgyaláson nem merült fel tárgyi adat arra, hogy a vádlott a tett elkövetése előtt fenyegető jogtalan és közvetlen támadásnak lett volna kitéve, ilyennek elhárítására tehát nem is volt szükség, s miután ily körülményeket a védő sem jelölt meg, a Bp. 337. §. 1. bekezdésére s a 324. §. 1. bekezdésére tekintettel hiányzott a kérdés feltételének jogi alapja. A BDtár VI. 100. sz. a közölt esetben elutasittatott a Bp. 427. §. 5. pontjára alapított semmisségi panasz, mert az elnöki fejtegetés jegyzőkönyvbe foglalását a fél nem kérvén, az a jegyzőkönyvbe nem is vétetett fel s így a C. nem állapíthatta meg, vajon a fejtegetés helyes volt-e ? Ugy tudjuk, néhol az esküdtbirósági elnökök ily kérelem nélkül is beiktattatják a resumét a jegyzőkönyvbe. Ez történt a BDtár III. 6. sz. a. határozattal eldöntött esetben is. Mig a BDtár VI. 198. sz. a. határozatból az derül ki, hogy a C. akkor, mikor a resumének jegyzőkönyvbe foglalása nem kívántatott s az nem is történt meg, a fél által panaszának indokolásában előadott szöveget vizsgálta felül. Az a kényes kérdés, hogy van-e jelentősége annak, ha az esküdtek határozatuk jogkövetkezményei iránt tévedésben vannak, ismét egészen élére állítva vetődött fel. Az esküdtek ugyanis a szükséges szavazattöbbséggel a jogos védelmet tárgyazó mellékkérdésre nemmel, a jogos védelem határainak vétlen tulhágása tekintetében feltett mellékkérdésre pedig igennel felelvén, midőn az esküdtek főnöke a határozatokat felolvasta, az esküdtbíróság elnökének ama kérdésére, «tehát felmentették a vádlottat r» az esküdtek főnöke, majd a többi esküdtek is azt válaszolták, hogy ezzel a döntésükkel nem akarták a vádlottat felmenteni, hanem azzal azt czélozták, hogy a vádlott enyhébben büntettessék. Ez szolgált okul arra, hogy az esküdtbíróság a