Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Dr. Darvai Dénes. A tárgyi jog bölcsészetének formális kérdései. I. kötet. Bevezetés és l. rész: A jogfogalma. (Budapest, 1913, Grill.) [könyvismertetés]

224 IRODALOM. Azokat a fogalmakat, melyek révén a szerző az előírásokat osztályozza s a jogszabálynak, mint az előírás egy specziális fajának, a fogalmát felépiti, találóan mint jellegbeli, genetikai és hatásbeli fogalmi jegyeket csoportosítja. Jellegbeli fogalmi jegyek szerinte : aj tartalmilag : a kötelezett személyek társadalmi jellege s generikus meghatározottsága, valamint az előirt cselekvések bizonytalan száma s huzamosb időn át, bizonytalan számú feltételek melletti ismétlődhetése ; b) formailag : az előírások kényszerítő jellege. Genetikai fogalmi jegyek : az előírások szankcziós természete, a közület legfőbb hatalmától való eredete, az előirók quasi erkölcsi joga az előíráshoz, s az utóbbinak tudata. Hatásbeli fogalmi jegynek tekinti az előírás hatályát, azaz elismertetését. Azok az előírások, melyek mindezeket az ismérveket feltüntetik, a jogszabályok, s utóbbiak összesége a tételes tárgyi jog. A logikai felépítés világossága, szabatossága, az egyes fogalmi alkatelemek kidolgozottsága tekintetében a szerző által konstruált jogfogalom különösen figyelemreméltó. Az egyes fogalmi jegyeket többnyire a jelenségek beható analízise utján nyeri, s valamennyit önálló gondolkodással, finom megkülönböztetésekkel határolja el egymástól. Az általa nyert jogfogalom a jelenségek egy fontos körét fedi s azok lényeges ismérveit felöleli. Hasznavehetőségét emeli, hogy körülbelül összevág a közönségesen is tárgyi jognak nevezett jelenségkörrel. Felmerülhet azonban az ellenvetés, vajon az u. n. tartalmi fogalmi jegyek által a szerző nem szoritja-e meg szükségtelenül jogfogalmának a körét? A szerző előtt a «jog» lényegileg mint dogmatikai alapfogalom lebegett ; megfelelő átvetités mellett azonban («előirás» helyett pl. «előírás-tudat») szocziológiailag s lélektanilag is jól használható fogalmat nyerünk. Mégis e két nézőpont közt fennforgó alapvető eltérés a szerző szóhasználatában nem jut mindig kifejezésre ; így pl. a «jogszabály»-t mint cselekvések motívumát emlegeti, holott kauzális pszichikai sornak csak reális jelenség (tehát pl. a jogszabály elgondolása, képzete, a jogmeggyőzés) lehet a tagja. A tanulmány során szükségessé vált exkurzusok (pl. az alanyi jog, a jogi helyzetek, a szankczió, a hatalom, a jog erkölcsi momentuma) alkalmat nyújtanak a szerzőnek éles fogalmi bonczolásokra, s szocziálpszichológiai jelenségek találó, gyakran újszerű megfigyelésére. Érdeklődéssel várjuk szerző müvének második kötetét, a melynek feladata a szerző képezte jogfogalom gyakorlati alkalmazásának bemutatása. Kutatásainak eredményességét és azok értékét a munka befejeztével lesz csak módunkban megítélni. Dr. Sichermann Frigyes.