Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Daruváry Alajos;(1826-1912)

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. mint a kriminálisban, s igy a bíráskodás elsablonizálásának a veszedelme is itt sokkal nagyobb és károsabb, mint amott. S e részben nem győzött meg az a néhány szó, a mit e fontos kérdésben a Terv. 72. §-ának indokolása a maga álláspontja mellett felhoz, hogy a törvény is megköii a szabad jogfejlődést s hogy annak megkötése az egyöntetűség és biztonság szempontjából szükséges. Ezt aláírom a teljesülési döntvény tekintetében — fauie de mieux és a praktikus kényszerűségnek engedve ; de nem irom alá a jogegységi tanács határozatára nézve, melvet a Terv. mintegy állandó döntvényhozó szervként állit be jogalkotásunkba, s mely tehát gyártani fogja a jogelveket oly kérdésekben, a melyeknek lehető individualizáltán való eldöntéséért évszázadok küzdöttek, s oly korban, a melyben az eset individualizálását a legértékesebb vívmányul isnerte meg és ismerte el a köztudat. Tökéletesen elég volna szerintem, ha a jogegységi tanács határozatát a törvény nem ((kötelezőnek*, hanem csak «irányadónaks mondaná ki, az egyes eset számára tehát módot adna, hogy a döntvénytől nyomós okból eltérhessen a bíró. Hiszen addig, a mig a-jogegységi határozatot a Curia teljes ülésben megváltoztathatja (Terv. 68. §.), az esetek százai szenvedhetnék a kényszerűen igazságtalan döntés következményeit ! S ha viszont minden esetben, a mikor a konkrét körülmények nyomása alatt a Curia valamelyik tanácsa el kíván térni a jogegységi határozattól, teljesülési döntvényt hoznak (Terv. 68. §. 1. p.): akkor az egyes döntvények értelmezése és hatályuk korlátainak megvonása ujabb és ujabb aldönlvények meghozatalára fog vezetni, a mi oly áttekinthetlen tömeggé dagasztja majd a döntvénytárt és oly bizánczi tekintelykultuszt létesít, a minőnek a teljes hiánya a mi jogéletünk kevés erényeinek eddig a legdíszesebbje volt. Gondoljuk meg, mielőtt még késő: a másodrendű döntvény számára elég a másodrendű hatály, a melylyel aztán fel lehetne ruházni a BP. jogegységi határozatait is, s akkor meg volna óva a jogegység kérdésében — a jogegység. * S%ás%y-Schu>ar% Gus^láv-val megjelent Szegeden a jogászi kiválóságok hatalmas gárdája ; hatalmas nemcsak számban és tekintélyben, hanem hatalmas főként abban a szerepben, a melyet az előadó témája nekik juttatott : hogy keretül szolgáljanak akkor, a mikor az emelvényről a jövő jogát fejtegetik. Ez a kiséret azokból állott, a kik csinálják a jövő jogát : mint a barreau kimagasló tagjai, mint a felsőbb birói székek betöltői, mint a jogtudomány hirdetői a katedrán. Tudatosan vagy öntudatlanul, lelkesen vagy vonakodva, mind ugyanazt csinálják : azt, a mit S^ás^ySchwar% a maga mesteri módján pár merész ecsetvonással elibénk festett. Mind azt csináljuk: a jogeszme qualitativ és quantitativ kiterjesztését, a matematikai jogegyenlőség ideáljának a szocziális jogegyenlőséggel való felcserélését. De ha már csináljuk és csinálnunk kell, tegyük tudatosan és megfontoltan : ez annak a szép előadásnak a nagy szocziálpolitikai tanulsága. S tegyük meg önzetlenül és szeretettel: ez neki a nagy filantropikus értéke.