Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 4. szám - Büntetőjogi Dolgozatok. Wlassics Gyulaszületése hatvanadik évfordulójának ünnepére.Szerkesztett a N. B. E magyar csoportja. Franklin Társulat 1912 [könyvismertetés]

IRODALOM. a helyszűke akadályozta abban, hogy lapidáris tételeinek tudományos indokolását is nyújtsa. Hosszabb dolgozatban számol be Finkey Ferencz az északamerikai reformatoryk tanulmányozásában szerzett tanulságairól. Objektív szemmel nézve az intézményt, előnyeit, oly szembeszökőeknek mondja, hogy a reformatoryt az amerikai jogfejlődés egyik legsikerültebb alkotásának tekinthetjük, a melyre Európában még nagy jövő vár. Finkeynek ez a felfogása annál érdekesebb, mert a reformatoryk belső értékéről vallott Ítélete a legújabb európai nézetekkel, a melyek az intézményben az individualizáczió teljes hiányát kifogásolják, meglehetősen ellentétes. A fiatalkorúak bíróságának alapelveivel Szászy Béla foglalkozik és reámutat arra, hogy a novella alapgondolatának nem felel meg a hatásköröknek az a merev megosztása, a melylyel a külföldi törvényjavaslatokban találkozunk. Állást foglal az egyesbirósági rendszer mellett s a fiatalkorúak birájának kezébe kívánja adni a jogot, hogy a fiatalkorúak ügyeinek hovátartozandósága felett az eset individuálitásának megfelelően döntsön. Felfogásának radikalizmusát nem csak világos okfejtése teszi nagyértéküvé, hanem az a, fontos szerep is, a melyet a szerző a fiatalkorúak eljárási tervezetének előkészítésében elfoglal. Fontos büntetőpolitikai problémát tárgyal Pekáry Ferencznek «A csavargásról)) szóló czikke, a mely ennek a közveszélyes állapotnak szabatotosabb fogalommeghatározását igyekszik körülirni s a kriminalitás e legveszélyesebb forrásának elfojtására alkalmas biztonsági intézkedések rendszerét állitja fel. A kriminológia egyik alapvető kérdése talált avatott fejtegetőre dr. Moravcsik Ernő dolgozatában, a ki a degenerácziónak a bűncselekmények etiologiájában való szerepével foglalkozik. Érdekesen bizonyítja, hogy a testi anomáliáknak csak akkor van kórjelző értékük, ha ugyannál az egyénnél nagyobb számmal fordulnak elő. De másrészt fontos az az eredmény, a melyre Moravcsik saját megfigyeléseiből jutott, hogy t. i. degenerácziós jelet az általa megvizsgált bűntettesek 33%-ánál talált, mig ugyanezek a jelek a nem bűntetteseknek csupán 12%-ánál fordultak elő. Egyszersmind megállapítja azonban, hogy a degenerácziós jelek még nem bizonyítékai a veleszületett gonosztevő típusnak. Nem kevésbbé érdekes Németh Ödönnek «Az elmebetegek konfabulácziójáról» szóló tanulmánya, a melyből kitűnik, hogy a konfabuláczió több elmekórformának részlettünete és gyakorlati büntetőjogi jelentőséggel bir a tanúvallomások értékének mérlegelésénél. Ama perjogi dolgozatok közt, a melyek a Wlassics Gyula tiszteletére kiadott ünnepi munkálatban helyet találtak, első helyen kell említenünk Baumgarten Izidornak «A tény- és jogkérdésről irt essay-jét. Baumgarten Izidor dolgozatai olyanok, mint Claude Lorraine vagy Greuze remekei : értékük connoisseur számára független a művész szignaturájától. Ha ennek a dolgozatnak az élén nem is állna a szerző neve és ha markán-