Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 4. szám - Büntetőjogi Dolgozatok. Wlassics Gyulaszületése hatvanadik évfordulójának ünnepére.Szerkesztett a N. B. E magyar csoportja. Franklin Társulat 1912 [könyvismertetés]

IRODALOM. 325 san klasszikus stílusából nem is volna felismerhető, a széleskörű erudiczió és mélyen járó judiczium is minden kétségen kivül helyezné a szerzőséget. Ebben a kérdésben, a mely egész perorvoslati rendszerünk sarkkérdése, Baumgarten ítélete autoritativ. Tanulmányának első részében megállapítja, hogy a tény és jogkérdés megosztása két egymás'ól független orgánum között gyakorlatilag keresztülvihető nem volt. Tanulmányának második részében bizonyítja, hogy a Curia ujabb gyakorlata a Curiának hatáskörét mindinkább kiterjesztette arra a vitás területre, a mely a bizonyítékok mérlegelése és a törvény értelmezése közt fennáll. Végül -megállapítja, hogy a Curiának büntetőügyekben követett ezt a gyakorlatát az uj polgári perrendtartás teljesen igazolta. De lege ferenda foglalkozik a hatáskörök elkülönítésével az esküdtbirósági eljárásban Degré Miklós, a ki világos okfejtéssel arra az eredményre jut, hogy az esküdtszéknek a büntetés kiszabására befolyást kell engedni. Mig Degré az esküdtbíróság reformjának kérdését tárgyalja, addig Scháchter Miksa ismert álláspontjának, az esküdtbiróságok abolicziójának védelmére szolgáltat ujabb érveket. Inkább jogtörténeti és csak konklúziójában gyakorlati jelentőségű Vámbéry Ruszte n «Beismerés az angol büntetőperben» czimü értekezése, a melyben a Plea of guilty-nek és a beismerésnek, mint bizonyítási eszköznek históriai ellentétét vázolja. Bizonyítani igyekszik a fejlődés menetéve!, hogy az angol gyakorlat és torvényhozás mindinkább hajlik a kontinentális jogfejlődéshez s hogy alig helyeselhető az a felfogás, a mely az angol perjogi intézmény sajátosságaiban követendő példát lát. Egy rövid czikk keretében alig lehet az adatoknak, gondolatoknak és javaslatoknak azt a nagy tömegét áttekinthetően csoportosítani, a melyeket a ((Büntetőjogi dolgozatok)) magukban foglalnak. Noha a magyar büntetőjogi irodalom épen a legutóbbi két évtizedben örvendetes gazdagságról tesz tanúbizonyságot, ez a mii mégis értékes szimptómája büntetőjogászaink irodalmi készségének. Hogy Wlassics Gyula ünneplésének ötletéből ennyi értékes dolgozat születhetett meg, ez is bizonyítéka annak, hogy kriminalistáinknak csak alkalom kell a termelésre. Ha tehát az ünnepi munka szerzőit elismerés illeti is azért, hogy a nálunk jubileumok alkalmával még talán nem eléggé megszokott módon pezsgős pohár helyett tollat ragadtak kezükbe, ugyanaz az elismerés elsősorban az ünnepeltnek szól, a ki tudományos egyéniségével és életének munkájával erre az ünneplésre okot és alkalmat szolgáltatott.