Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

78 Dí PLÓSZ SÁNDOR csak akkor tartsa valószínűnek és megtörténtnek, ha a fél a tényt állítja, ellenben ugyanezt a tényt már ne tekintse többé megtörténtnek, mihelyt a perben a fél az ellenkező tényállásra alapítja jogát. A törvény tényleg nem esik bele ebbe a következetlenségbe. Legalább sehol sem mondja azt, hogy csak arra az esetre állapítja meg a vélelmet, ha a vélelmezett tényt állítják és csak annak a félnek a javára, a ki azt állítja. A törvény, a mely a vélelmet felállítja, egyáltalában nem dolgozik állításokkal, hanem tényekkel és nem csak a tárgyalási elven alapuló perre való tekintettel, hanem mindenféle perre való tekintettel, vagyis helyesebben a per szabályaira való tekintet nélkül állítja fel a vélelmeket, a melyek épen azért minden olyan eljárásban, a melyben az ügy a bizonyítási teher, u. n. materiális megosztása szerint döntendő el,* alkalmazandók. Az olyan eljárásban, a melyben az officialitás elve uralkodik, a bíró csakis a vélelem ellen szóló okokat is hivatalból fogja figyelembe venni, de ha egyébként a bizonyítási teher materiális megosztásával kell eljárnia, a vélelmet, ha az ellenkező tényállás valóságáról meg nem győződik, alkalmaznia kell. így pl. a házassági perben a bíró, habár hivatalból is kell eljárnia, a közokiratot valódinak fogja tekinteni, a mig annak ellenkezőjéről meg nem győződik.** Látjuk tehát ezekből, hogy azt az értelmet, hogy a vélelem csak az állító fél javára szól, csakis a doktrína fektette * Nincs materiális megoszlás a bűnvádi eljárásban és azért ott nincs törvényes vélelem, de nincs kifogás sem. Különben a kérdés nincs kellően tisztázva. Némelyek szerint rizonyos vonatkozásokban, nevezetesen a büntetést kizáró okok tekintetében (elévülés, a kísérlettől való önkéntes elállás stb.j a bizonyítás terhe a vádlottat illeti, 1. Glaser, Beitráge z. Lehre v. Beweis, 90. és köv. L, Kries, Strafproz. 541, 542. 1. Mindenesetre nincs kizárva, hogy a büntetőtörvény is megoszsza a tényállást és a bizo nyitási terhet, így pl. a Birkmeyer által, Strafproz. 91. és 92. 1. idézett német u. n. mellóktörvények. Birkmeyer ezeket az eseteket a törvényes vélelmek közé sorozza, 1. Kries is, Strafproz. 10. es 266. 1. ** Hogy a házasság semmisége iránt indított perben, a melyben arról van szó, hogy az egyik házasfél ugyanannak az apának törvényes, a másik pedig törvénytelen gyermeke, a biró nem fogia alkalmazni a törvényesség vélelmét, hanem ettől függetlenül állapítja meg a valódi tényállást, ennek az az oka, mert ebben a perben nem a törvényesség tényálladékA,ról, hanem a vérrokonság tényálladékáról van szó.