Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 79 bele a törvénybe. Ha pedig a dolog ugy áll, hogy az előzetes valóság nem a tényállításra, hanem tényre vonatkozik, akkor az is bizonyos, hogy az előzetes valóság nem lehet a biróhoz intézett perjogi parancs, a mely szerint ő valamely tényt valónak köteles tekinteni, mert hiszen ezt a perjogi ténymegállapítás szabályaitól független és annak felette álló parancsot akkor is alkalmazni kellene, ha a fél a vélelmezett ténynyel ellenkező tényre alapitja jogát, holott, a mint láttuk, a tárgyalási elven alapuló perben az ilyen állítás az ellenfél köteles nyilatkozatának elmulasztásával is megállapítható, a nélkül, hogy a birónak a vélelemmel törődnie szabadna. A doktrína ezeken, a tudtommal kellően fel sem ismert nehézségeken azzal igyekszik átsiklani, hogy a vélelem vagy legalább az előzetes valóság esetében a bizonyítási teher általános szabálya alól kivételt állapit meg, a melynek értelmében a bizonyitás terhe megfordul, t. i. nem az állitó, hanem a tagadó félnek kell bizonyítania. Ebben a felfogásban nézetem szerint úgyszólván atavistikusan jelentkezik az a régi rossz teória, a mely szerint általában probare debet is cui prassumtio adversatur, holott a bizonyitási teher valódi szabálya az, hogy annak kell bizonyítani, a kinek valamely tényállítás valósága, az arra vonatkozó jogszabály alkalmazhatása végett érdekében áll és csak a törvényhozónak kell arra gondolnia, hogy a szabály tényálladékának megállapításánál a bizonyitás terhe méltányosan osztassék meg és esetleg a valószinüség is figyelembe vétessék. Egyébiránt itt ismét azt kell kérdeznünk, hogy miért fordítja meg a törvényhozó az előzetes valóság esetében a bizonyitás terhét, azaz más szavakkal, miért tekint el egyelőre a vélelmezett tény megállapításától, miért rendeli el azt, hogy a biró ezt a tényt megállapítás nélkül ítéletének alapul fektesse? Nyilván azért, — ha ugyan itt csakis a bizonyitási teher szabályozásáról van szó, — mert azt valónak, legalább egyelőre valónak, tekinti és mert azt akarja, hogy azt a biró is valónak tekintse. Szóval az a tétel, hogy az előzetes valóság esetében