Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

A MENTELMI JOG HATÁRAI. 58, A BP. 141. §. 1 —15. pontjaiban irott esetek mindenike sajátos sui generis külön cselekmény, illetve cselekménycsoport, melyek közül az első a tettenkapás, második a szökés és megs^ökés veszélye, harmadik a coüusio, negyedik a szökés veszélyének minősült esete, hol a tettes nem magyar honos, az ötödik végül a bűnismétlés fogalmi körébe tartozik. Ezek között az esetek között semmi tárgyi benső összefüggés nincs, alakilag is csak annyiban tartoznak össze, mert a törvényhozó ismétlés elkerülése végett stilárisan egybefoglalta. Mivel pedig jogforrásaink a parlamenti tag letartóztatását csakis tettenkapás esetében engedik meg, ez az engedély más esetekre, sem a szökés veszélyére, sem a collusióra, sem a bűnismétlésre ki nem terjeszthető. (Hacsak ez is nem tettenéréssel történt!). A 141. §. 4. pontja fogalmilag kizárt, mivel a parlament tagja külföldi honos nem lehet. Nem áll tehát az a tétel, hogy e letartóztatás helyet foghat a BP. 142. §. 2., 3., 5. pontjai esetében, hanem csakis kizárólag az 1. pont esetében. Hogy aztán az 1. pont fennforgása esetében nem-e társul némelyik a 2., 3., ^.-ben felsorolt esetekkel, az irreleváns, s az ügy eldöntésénél imponderáló, mivel ha van tettenkapás, a letartóztatáshoz más minősitő kellék nem szükséges, ha pedig ez nincs, hasztalan forog fenn a 2—5. pont bármelyike, ez a letartóztatásra nem elég ok. Más kérdés aztán, mi történjék a tettenkapás esetében letartóztatottal? s meddig tartson e fogvatartás? E letartóztatás elrendelése tettenkapás esetében is birói cognitio tárgyát képezi, mivel a BP. 141. §. csak megengedőleg, de nem parancsolólag rendelkezik (rendelhető el). Ennélfogva 1. nem minden tettenkapás esetében tartóztatandó le a parlamenti tag, hanem csak ott, a hol ezt a biró szükségesnek látja; 2. hogy e czimen való letartóztatás ahhoz a feltételhez van kötve, a BP. értelmében, «ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapitható».