Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

580 Dl BÁRÓ HORVÁTH EMIL A gyakorlat kiterjesztette a delegáczió tagjaira nézve megállapított e rendelkezést a Ház tagjaira is, ugy, hogy az 1867: XII. t.-cz. 47. §-ának e rendelkezése reájok nézve is kiterjesztettnek tekinthető. E rendelkezés gyakorlatilag eddig egyetlen esetben nyert alkalmazást,* de nem egészen helyes törvénymagyarázattal. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvénynek ez a rendelkezése mint az általános szabály alóli kivétel a legszigorúbban értelmezendő, s mint egyetlen kivétel soha semmiképen ki nem terjeszthető. A letartóztatás a Ház előzetes engedélye nélkül tehát csupán «tettenérés*) esetében van megengedve. (BP. 141. §. 1. pont). Tettenkapás esetei a BP. jelenleg érvényben levő szabályai (142. §.) szerint ezek: 1. ha valaki a tettest vagy részest a bűncselekményen rajta éri, 2. ha valaki mint szemtanú, vagy szemtanú által figyelmeztetve a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta, vagy üldözőbe vette. Semmi más esetben tehát a közönséges tettes vagy részes tettenkapás okából nem tartóztatható le, ennélfogva a mentelmi jog oltalma alatt álló egyén sem. Nem terjeszthető ki a letartóztatás tehát más címekre, nem jelesül a BP. egyéb szakaszaiban, igy pl. 141. §. 2—5. a 161., 16$., 330. §§-ban foglalt czimekre. Nem áll tehát az, a mint egyik gyakorlati jogászunknál legutóbb olvastuk, hogy a tettenkapás esetén az országgyűlés tagja úgyszólván sohasem a BP. 141. §. 1., hanem e §. 2., 3., pontjai alapján tartóztatható le a Ház előleges engedélyének kikérése nélkül.** Szinte csodálatos, hogy ilyen egyszerű kérdésben hogyan lehet tévedni, a miben egyébként a kiváló szerzőn kivül e tárgyban határozó biróságok is osztoznak. * Kovács Gyula esete. ** Szlavek Ferencz : A mentelmi jog tettenkapás esetén.