Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 7. szám - Dr. Julius Flechtheim. Deutsches Kartellrecht. Mannheim, 1912 [könyvismertetés]

KÜLFÖLDI JOGÉLET. tetőtörvénykönyv nem nevezhető egy «kényes» etikai kódexnek az egyénre, ugy a fegyelmi biróság sem az ügyvédre. Különösen nálunk nem, a hol a legyeimi biróság rendesen súlyosabb fegyelmi kérdések! en itél, szemben pl. a német ügyvédi Ehrengerichtshoffal, a mely sokszor dönt a legkényesebb határkérdésekben. ICrálik müve inkább történetileg becses. Finger könyvének az a főhibája, hogy casuistikus módszerrel igyekszik megoldani a kérdést. Főerénye, hogy a casuistikán belül sok érdekeset és figyelemreméltót mond. Először vizsgálja az ügyvéd kötelességeit a joggal szemben. Ide tartoznak az igazmondás kötelezettségének, a jóhiszemű perlésnek, a megtámadható jogügyletek körül való szereplésnek, a házassági válószerződéseknek, a pactum de non licitando-nak, büntető ügyekben a sajtó kihasználásának kérdései. Majd az ügyvéd és a kliens közti viszonyt vizsgálja, a perenkivüli egyeztetés, a költségfelszámitások, titoktartási kötelezettség, büntető ügyekben a vádemelés és vádátvétel nehéz kérdéseit. Helyesen emeli ki ez utóbbi kérdésekben az ügyvéd teljes függetlenségét kliensétől. Végül a? ügyvédnek kartársaihoz való viszonyát vizsgálja és itt az ügyvédi collegialitásnak codexét igyekszik adni. Az ügyvédi collegiális viszonynak sok és nehéz határkérdése van és a szerző feleletei nem mindenben elégítenek ki. De ezekben a kérdésekben már a határozott és mindig indokok véleménynyilvánítás is érdem. Sőt maguknak a kérdéseknek felvetése is sokat ér. Ac voluisse sat est. ^Dr. Július Flechtheim. Deutsches Kartellrecht. Mannheim, 1912. A jog néha nagyon elkésve követi szabályozásával a gazdasági fejlődést. Inter medio tempore gyakran a közérdek szenved a szabályozatlanság alatt. A kartellek szabályozásához még alig mertek nyúlni a törvényhozások. Sőt nem is tiszta a lelkiismeretük e kérdésben, mert a hol az állam egyszersmind magánvállalkozó, ott maga is hajlik a kartellek felé. Ennek az iránynak érdekes symptomája volt Poroszország belépése a Rheinisch-westfálische K ohlensyndicatba. A német kartelljog is íratlan törvény ezideig. A kartellek a fennálló társasági formák határai között organizálódnak. De lényegük és jelentőségükre nem ez bír fontossággal. A helyes distinctiót a szerző abban látja, hogy vannak kartellek, a melyek az eladást centralizálják és pedig ugy, hogy az eladásra egy külön kereskedelmi társaságot szerveznek, vagy pedig, hogy maga a kartell az eladás czéljára szervezett kereskedelmi társaság. A kartellek másik csoportja az, a mely nem foglalkozik eladással. Ezek csupán az eladás, illetőleg termelés contingentálására szervezett kartellek. Végül van a kartelleknek egy csoportja, a mely a termelést és eladást sem contingentálja. Ezek az egyszerű árkartellek, a me yek a