Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 6. szám - Magyar közjog német nyelven. 2. [r.]

MAGYAR KÖZJOG NÉMET NYELVEN. esküben az összes, még a legrégibb törvények megtartására is fogadást tesz a király, olyan helyzetbe jut, hogy esküjét a legjobb akarattal sem tarthatja meg. Azt hiszszük, minden hozzáértő ember tisztában van azzal, hogy midőn a király a törvények megtartását megigéri, az alatt nem az összes eltörölt és hatályukat vesztett törvényeket értik, hanem a még mindig érvényben levőket és hatályosakat. Nincs a magyar alkotmányjognak e szerint oly botor szabálya, mint a milyennek azt szerző feltünteti. A királyi udvartartással a 18. szakaszban már foglalkozott egyszer a szerző. Itt most egész szakaszt szentel ennek a tárgynak és kijelenti, hogy a királyi udvar a császáritól egészen el van különitve. Valószínűleg sok magyar embernek vágya, hogy Budapesten állandó királyi udvar legyen, de hogy ez most törvényileg igy van előírva, azt az állítást mi nem mérnők megkoczkáztatni. Az 1867: XII. t.-cz. 7. §-a, a melyre szerző hivatkozik, ezt ki nem mondja. A következő, 28. §. a király alkotmányszerü jogairól szól. Régies megkülönböztetéssel sorolja föl a szerző a királyt a törvényhozásban, a végrehajtó hatalomban, az igazságügyek tekintetében, a pénzverés tekintetében megillető jogokat, valamint a katholikus egyházban őt megillető legfőbb kegyúri jogot és a többi egyházak, iskolák és alapitványok feletti legfőbb felügyeleti jogot. E rendszer és felsorolás elavultságáról nem kell sokat mondanunk. Csak egy állítását emeljük ki, t. i. azt, a mely szerint a magyar alkotmányban királyi veto-jog nem létezik. Előbb azonban szerző megállapította már, hogy a királynak szentesitési joga van és ott arról az eshetőségről is szól, mikor a király a törvényt nem szentesiti. Mit akart tehát a szerző az idézett tétellel mondani; hisz a szentesitési jog a vétójogot magában foglalja. Megütközhetünk azon az állításán is, a mely szerint a királynak a szentesités megtagadására való jogát a királyi eskü annyiban korlátolja, a mennyiben előírja, hogy a király mindent tegyen, a mi az ország jólétét, dicsőségét és