Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 6. szám - Magyar közjog német nyelven. 2. [r.]

420 POLNER ÖDÖN t.-czikkekben láthatjuk valamely szerződésnek törvénybe iktatását, a mint az 1867: XII. t.-cz. is teszi, de ezek a czikkek nem jelentik valamely házi törvény beczikkelyezését, a mint szerző hiszi, mert azok a házi törvényekkel szemben önálló, kimerítő magyar törvényhozási cselekményt képeznek, a mint azt Ferencz Ferdinánd trónörökös házasságára vonatkozó 1900: XXIV. magyar t.-cz. minden kétely eloszlatása végett megállapítja. Az utóbb említett törvényről és annak alkotmányjogi jelentőségéről, ugy látszik, szerző különben nem tud semmit. Szerző ezután külön-külön §-okban foglalkozik a koronázással, a koronázási hitlevéllel, a koronázási esküvel, a szent koronával és koronázási jelvényekkel és végül a koronaőrökkel. Hosszasabban nem akarunk ezeknél a szakaszoknál tartózkodni, de egy-két megjegyzést még sem hallgathatunk el. Nem tudjuk mit keres modern közjogi könyvben a koronázási szertartásnak az a terjedelmes, regényirói tollra méltó leírása, a melyben még olyan részletek sem hiányoznak, hogy 1867-ben Budapesten koronázási dombot emeltek és erre minden vármegyéből hordtak földet, hogy a koronázás alkalmával népünnepély tartatik, a melyen ökröt sütnek és a melyen bornak kell folynia. Ha a német jogászközönség ezt olvassa, még ha el is nyom minden malicziózus gondolatot, méltán azt fogja hinni, hogy a magyar közjogi irodalom még most sem tart ott, a hol a német közjogi irodalom a XVIII. század közepe táján volt, a mikor az érdemes osztrák Schrötter külön közjogi értekezésekben foglalkozott a fejedelmi «Erbhuldigung»-ról és a főherczegi jelvényekről, de még mindig jogásziabban, miként a szerző teszi. Azt a közjogilag mindenesetre jelentősebb körülményt azonban, hogy a koronázás körül azelőtt a nádort megillető közjogi funkczióval az 1867-iki országgyűlés az akkori miniszterelnököt bizta meg, a szerző csak a jegyzetben említi. Föltűnő állítása a szerzőnek, hogy azért, mert a királyi