Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

22 D? GRÓF APPONYI ALBERT hallgatóságomnak, a melyeknél, ha összeütközésre vezetnének, ez a nehézség előállana. De egyszersmind reámutattam arra, hogy e kérdések nagy részénél, pl. a colonialis kérdések egész területén, az anyagi nemzetközi jogalkotás továbbfejlesztése és rendszeres kiépítése ezt a nehézséget eltávolithatná. Ebből pedig arra a következtetésre jutottam, hogy az elvi és általános jelentőségű rendszeres prceventiv nemzetközi jogalkotás, a melyet nemzetközi törvényhozásnak nevezhetünk, a nemzetközi bíráskodás továbbfejlődésének és a békeeszmény mind teljesebb megközelítésének nélkülözhetetlen föltélele. A béke-mozgalom vezetőinek körében ez a felfogás általános visszhangra talált, különösen Amerikában, a hol ez a gondolat, bár nem formulázottan, a lelkekben már bennlakott és több rendbeli, nem egészen átgondolt, de helyes ösztöntől sugallt kezdeményezésben keresett utat a megvalósitás felé. Ha szabad amerikai körutamnak valamely concrét eredményéről beszélnem, ugy azt talán itt, ennek az egyszerű gondolatnak teljes világításba helyezésében találhatom; meg is van a nyoma Bartholdnak, az amerikai interparlamentáris csoport elnökének egy ujabb indítványában, a melyre még visszatérek. Minden reform-mozgalom életrevalóságának legbiztosabb próbája az, ha megvalósítása felé irányuló kezdésekre akadunk, még mielőtt azt teljes öntudatossággal fölismerték és megformulázták volna. Ama félig öntudatlan ösztönszerű kísérletekben az élet önmüködése nyilvánul meg, a melyet csak valódi szükségletek mozgatnak; holott azok a reform-törekvések, melyek, mint Minerva Jupiter tejéből, készen pattannak ki tudósok és politikusok agyából, igen gyakran csak egyéni kedvencz eszmék és képzelt szükségletek után szaladnak. A nemzetközi jogrendszer kiépítésének, a rendszeres nemzetközi törvényhozásnak eszméje is dicsekedhetik az életrevalóságnak előbb emiitett bizonyítékával, még pedig nem csupán azokban az előbb futólag emiitett amerikai kezdeményezésekben, hanem az összes művelt nemzeteknek egy közös megállapodásában, mely csak abból