Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

BÍRÓI GYAKORLAT. 39? a hitelezők méltánytalan megkárosítására és épen ezért, a kereskedelmi forgalom érdekeinek védelmét tartva szem előtt, birói gyakorlatunk, jelenlegi törvényünk mellett is, a K. T. 199. §. 4. pontjának helyes értelmezése és a törvényelőkészitésből is kitűnő törvényhozói szándék felismerése alapján a törvénnyel és az általa védelemben részesíteni kivánt kereskedelmi forgalom érdekeivel összhangzásban jár el, ha az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalapnak czéljától eltérően történő felhasználását, a társaság fennállása alatt, alapszabálymódositás utján sem tekinti érvényesnek. Es, hogy ez az elv nyilván kifejezésre jut a budapesti tábla 545/912. V. sz. végzésében, teszi ezt a birói határozatot fontossá és feltétlenül helyeslendővé, mert ennek a felfogásnak általánossá válása, részvényjogunk reformjáig is, enyhitené a törvénynek azt az igen nagy fogyatékosságát (a mit Wettstein Gyula idézett czikkében már erőteljesen hangoztatott és a mire Riesser is márczius havában tartott felolvasásában reámutatott), hogy nem ir elő kötelező törvényes tartalékalapot. Ad 2. A részvényesek között felosztható tartalékalapnak (tehát nem az alapszabályok kötelező rendelkezései alapján gyüjtöttnek) uj részvények fedezetére való felhasználásához második érvényességi kellékül azt állítottuk fel, hogy ebbe vaiamennyi részvényes beleegyeznék. A leközölt birói határozatokban nem akadunk annak nyomára, hogy birói gyakorlatunk a szóban furgó műveletnek felülbírálása alkalmával eme második érvényességi kellék fennforgását is megkövetelte és igy vizsgálat tárgyává tette volna. Ha azonban a részvényesek között felosztható u. n. szabadtartaléknak uj tőkére való fordítását jogi szempontból vesszük vizsgálat alá, akkor csakis arra az eredményre juthatunk, hogy ilyenkor a részvényesek azt a vagyonértéket, a mit a társaság közgyűlési határozattal rendelkezésükre bocsát, uj részvények megszerzésére fordítják. Már pedig a részvényszerzésre közgyűlési ha'árrzattal az összes részvényesek nem kényszeríthetők. Wettstein Gyulának az a nézete, hogy ez a művelet a részvényesek ^önkéntes reáfizetéseivel» egy jogi tekintet alá esik,—ha nem is egészen szabatos — minthogy ebben az esetben nem a régi részvényekre vonatkozó befizetési kötelezettség nagyobbodik, hanem uj tőkének részét tevő uj részvényeknek tágabb értelemben vett jegyzése történik, szintén csak azzal a jogi következménnyel jár, hogy ennek a műveletnek megvalósításához valamennyi «reáfizető» részvényes hozzájárulása szükséges (K. T. 168. §.). Ez a tétel lászólag ellentétben áll azzal a fentebb hangoztatott jogszabállyal, hogy a közgyűlés (tehát az azon megjelent részvényeseknek szabályszerű többsége) jogosított bizonyos u. n. szabad tartalékalapokat többek között tőkeemelés czéljára is fordítani, továbbá azzal a kétségtelen ténnyel, hogy a részvényesek a társaság fennállása alatt nem követelhetik sem az alapszabályokban kötelezően előirt, sem egyéb tartalékalapoknak — a mennyiben utóbbiaknak gyűjtését a szolid üzletvezetés indokolja — ke-