Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

BÍRÓI GYAKORLAT. Ilyenkor (és csakis ilyenkor) szerinte a hitelezők nem panaszkodhatnak jogsérelemről, mert «a társaság vagyona nem változott, kielégítésükre az alaptöke ép ugy szolgál, mint a tartalékalap.» Eltekintve attól, hogy a Wettstein Gyula által szem előtt tartott esetben (tehát, a midőn az alapszabályokban kötelezően, veszteségek fedezetére előirt tarialékalapnak uj tőkévé átalakítását szándékolta a r.-t.-ság) sem lehet a hitelezők érdekeit érintetlennek tekinteni, mert hiszen a társaság régi hitelezői megfosztatnak követeléseiknek rendkívüli biztositékától és ujabb hitelezői nagyobb alaptőkére hiteleznek, holott a társaság vagyona ugyanakkora marad, mint a kisebb alaptőke idejében volt, tehát az alaptőkefelemelés csak látszólag emeli a hitelezők garancziáját, nem nyugtat meg Wettstein Gyula a hitelezők érdekeit tekintve abban az esetben, a midőn a társaság az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalapot, alapszabálymódositás, utján nem uj tőke fedezésére fordítja, hanem pl. részvényesei köpött kiosztja, a mire az ő felfogása mellett kétségtelen joga van. Ha egy gyakorlati esetet szupponálunk, világossá válik, hogy minő, a hitelezők érdekeit mélyen sértő következményekkel járhat ez a felfogás. Az alapszabályok pl. előírják, hogy rendkívüli veszteségek fedezetére a társaság köíeles évi jövedelméből 10%-ot mindaddig tartalékba helyezni, a mig az így gyűjtött alap az alaptőke 40%-át el nem éri. A társaság hitelezői csakis azért lépnek jogviszonyba a társasággal, mert nagyon jól tudják, hogy az ő követeléseik fedezetére nem csak az alaptőke, hanem az ugyancsak a mérleg passzív oldalán szereplő tekintélyes tartalékalap is szolgál. A r.-t.-ság szakszerű vezetés és kedvező konjunktúrák mellett öt év alatt összehozza az alaptőke 40%-át elérő tartalékalapot. A hatodik évben kedvezőtlen gazdasági viszonyok és főleg megfontolatlan üzletvezetés következtében egy balul kiütött vállalkozás az igazgatóság és a részvényesek tudomása szerint minden bizonnyal fel fogja emészteni az alaptőke tekintélyes részét. Kérdezzük, hogy ebben az esetben is jóváhagyhatja a czégbiróság azt az alapszabálymódositást elhatározó közgyűlési határozatot, a mely az alapszabályokban rendkívüli veszteségek fedezete czéljából kötelezően előirt tartalékalapot a részvényesek között felosztja! ? A közgyűlési többség saját érdekében minden bizonyára élni fog «az ő egyedül mérvadói) belátásától függő eme jogosultságával, még mielőtt az alaptőke valóságos elveszése a felszámolás elhatározása avagy a csődnyitás kérelmezésére vezetne. A közgyűlés eme plein pouvoir-jának elismerését kifogásolva, gondoljunk még arra, hogy minő káros következményekkel járna, ha a közgyűlési többség a tisztviselők nyugdíjalapjával, az értékcsökkenési alappal — a miket a törvény szintén nem ir elő kötelezően -- stb. járna el hasonló módon. Azt hisszük, hogy ezek után nem szükséges bővebben is indokolni, hogy a tartalékalapnak a mindenkori közgyűlés belátásától függő megváltoztatását, illetve megszüntetését lehetségesnek tartó felfogás tág ajtót nyit