Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

BÍRÓI GYAKORLAT. 391 a társaság fennállása alaü való fenntartását és ennek elvonása tekintetében a közgyűlési kompenlenc\ia megtagadását keil szabálynak tekinteni. És a budapesti tábla a kereskedelmi forgalom érdekeinek igen nagy szolgálatot tett, a midőn 545/1912. V. számú határozatában «az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalap» sérthetetlensége mellett foglalt állást. A K. T. nem irván elő kötelező tartalékalapot s igy annál kevésbbé határozván meg az annak létesítésére fordítandó összegeket, továbbá annak mértékét, jelenlegi jogunkban a bírói eltenőn és körébe kell utalnunk annak eldöntését, hogy minő tartalékalapok tekinthetők kivétetnek a tartalékalap sérthetetlenséget megállapító s^abálytyal szemben. E tekintetben is lényeges direktívát nyújt a budapesti táblának határozata, a midőn «az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalapot*) veszi különös védelembe. Erről a helyes alapról kiindulva, el kell ismernünk az alapszabálymódositást keresztülvivő közgyűlésnek jogát arra, hogy a nem alapszabálybeli rendelkezés folytán gyűjtött tartalékalapokat, továbbá, a mi ezzel egy jogi tekintet alá esik, az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalapnak az alapszabályokban meghatározott mennyiségén felüli részét, avagy olyan az alapszabályokban előirt tartalékot, a mi nyilvánvalóan czéltalanná lett, szabadon felhasználhassa, tehát a részvényesek között is feloszthassa. A most kifejtettek alapján továbbra is helyesnek tartjuk annak az álláspontnak fenntartását, hogy a részvénytársaság alaptőkefeiemelés ciéljára csakis az alapszabályok szerint különös rendelteléssel nem biró és így a részvényesek kö\öU fel is osztható u. n. szabadtartalékalapot használhatja fel. Nem mulaszthatjuk el, hogy Wettstein Gyulának ezzel ellentétben álló felfogására, a melynek formajogi helyességét kétségtelenül el kell ismerni, néhány megjegyzést tegyünk. Wettstein Gyulának a 199. §. 4. pontjára vonatkozó magyarázata mellett minden megszorítás és feltétel nélkül érvényesnek kellett volna kijelentenie azt az alapszabálymódositást megvalósító közgyűlési határozatot is, a mely az alapszabályokban kötelezően előirt tartalékalapot bármely okból és bármely czélra egyszerűen (részben vagy egészben) megszünteti. Ő u. i. ennek a rendhagyó műveletnek megengedhetőségénél azt a fontos, de a bírói ellenőrzés által érvényre nem emelhető közgazdasági szempontot tolja előtérbe, hogy a tartalékalap más czélra való felhasználása a táisaság érdekében történik, de a midőn ennek az érdeknek a megállapítását kizárólag a társaság, helyesebben az alapszabálymódositást elhatározó közgyűlési többség belátására bizza, tulajdonképpen az alapszabálymódositásra jogosított közgyűlésnek, a lattalékalap minden nemére nézve, korlátlan rendelkezési jogát ismeri el. Wettstein ennek a tételnek következményeit azonban csakis abban az esetben vonja le, a midőn a közgyűlés a tartalékalapot uj részvények kibocsátására használja lel.