Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - A fájdalomdij (optk. 1325. §.) és a Btk. 311. §-a. - A Btk. 311. §-a hatályon kivül helyezte-e az optk. 1325. §-át?

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. határozható, nincs törvényes akadálya annak, hogy a fájdalomdijat a büntető bíróság is megítélhesse, vagy ha összege biztosan meg nem határozható, ez irányú követelésével a sértettet polgári perutra utasíthassa. Ha ez a megoldás helyes, a büntető bíróság elvileg megítélheti mind a pozitív (vagyoni), mind az ideális (nem vagyoni) kárt is, mert semmi törvényes alapja nincs annak, hogy a büntető bíróság előtt érvényesíthető kártérítési igény szűkebb körű volna, mint a polgári bíróság előtt érvényesithetőé, kivéve a Bp. 589. §-ában irt esetet, hol a kártérítési igény kifejezetten a vagyoni kárra van szorítva. A bűnvádi perrendtartás értelmében a kártérítés érdemében a büntető bíróság általában az anyagi magánjog szabályai szerint s ennek hiányában az ezt pótló gyakorlat alapján ítél, kivéve ha az anyagi büntető törvény e részben valamely rendelkezést tartalmaz (Balogh, Illés, Vargha Bp. magy. IV. köt. 219. ].). A mint fent kimutattam, a Btk. 311. §-a nem zárja ki a fájdalomdíj megítélését s így nem lesz érdektelen a fájdalomdíj jogi természetével és annak törvényes előfeltételeivel is röviden foglalkozni. E részben az optk. jelesebb kommentátorai (Stubenrauch, Krasnopolsky) nyomán kell haladnom, mert a hazai bírói gyakorlat kevés kivétellel meglehetősen tévelyeg. A mint már a fent közölt határozatokból is kitűnik, elutasítják a fájdalomdíj iránti igényt a büntető bíróság előtt, mert a Btk. expressis verbis fájdalomdíjat nem ismer és elutasítják ezt az igényt a polgári bíróság előtt is, mert a Btk. 311. §-a hatályon kívül helyette a^ optk. 1325. §-át; elutasítják a fájdalomdíj iránti igényt még abból az okból is, hogy a fá/dalom a büntetéssel vis\on\otl és consumált mozzanatnak tekinthető, holott a büntetéssel kielégített bosszuérzet, helyesebben a büntető megtorlás korántsem orvoslása, vigasztalása az elszenvedett fájdalomnak. Ha megítélik is a fájdalomdijat, annak megállapításánál helytelen szempontból indulnak ki akkor, midőn a fájdalomdíj nagyságát a sértett társadalmi állására tekintettel szabják meg, mert ez nem lehet irányadó szempont, mivel a testi sértés urnák és parasztnak egyformán fáj. «A fájdalomdíj pénzbeli egyenértéke az elszenvedett fájdalomnak, a melyet a kiállott s netalán még tartó fájdalomért — és semmi másért — kell kártalanításként nyújtani. A fájdalomdíj nem magánjogi büntetés, hanem az elégtétel fogalma alá esik s annak pontos kimérésénél leginkább mérlegelendő körülmények a fájdalom hevessége, nagysága, tartama, a kin és gyötrelem foka, melynek megállapítása orvossszakértők meghallgatásával történhetik. A fájdalom behatása az egyénre igen különböző. Míg egyes érzékenyebb természetűek aránylag csekély fájdalomra már elájulnak, addig mások a legkínzóbb behatásokat is nyugalommal tünk. A nehezebb mun-