Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - A fájdalomdij (optk. 1325. §.) és a Btk. 311. §-a. - A Btk. 311. §-a hatályon kivül helyezte-e az optk. 1325. §-át?

,82 TÖRVÉN YMAGYARÁZA T. Véleményem helyessége mellett szól a Bp. 489. §-a. E szakasz szerint, ha a sértett igénye a bűncselekmény folytán szenvedett kárnak, sérelemnek vagy elmaradt haszonnak megtérítésére vonatkozik és sem a jogosultság, sem a jogosult személye iránt nincs kétség, a kártérités összege pedig biztosan meghatározható: a büntetőbíróság megítéli a kártérítést. Ebben egy szó sincs arról, hogy csupán a vagyoni kár megtérítését követelheti a sértett, holott a Bp. 589. §-ában ez a megszorítás kifejezetten előfordul. Felmerülhet az a kérdés, miért van a tkárt mellett a «sérelem» és az telmaradt hasion* kifejezés? Nem volna szabad föltenni, hogy a törvényhozó fölöslegesen használta a serelem és elmaradt hasion kifejezéseket, de akkor méltán kérdezhetjük, hogy mi az a séielem, a mi a kárban nincs benne és miért említtetik az elmaradt hasion, a mi a kárban amúgy is benne van ? Vajon az elszenvedett sérelem alatt nem az a kár értendő-e, a mit nem vagyoni kárnak neveznek s a milyen a fájdalomdíj is ? Azt hiszem, igen, de ha nem is, elvileg a nem vagyoni kár megítélése nincs kizárva s legfeljebb azért nem ítélhető meg, mert a kártérités összege biztosan meg nem határozható. Véleményem támogatására hivatkozom a Bp. 580. §-ára is. Ennek alapján az ártatlanul elitélt megfelelő készpénzbeli kárpótlást követelhet. E szakasz magyarázatánál Edvi Illés Károly is felveti azt a kérdést, hogy vájjon csak a vagyoni kár vagy egyszersmind a szenvedett sérelem pénzben megbecsülhető értéke is figyelembe veendő, és azzal felel e kérdésre, hogy a Bp. a készpénzbeli kárpótlást nem szorítja kifejezetten a vagyoni kár megtérítésére, mint pl. az osztrák törvény, s igy a nmegfetető készpénzbeli káipótlásn oly megjelölés, mely teljesen az illetékes hatóság belátására bizza, hogy a fennjo'gó körülményekhez s a méltányossághoz képest minő összegben állapítsa meg a kártalanításnak e részét (Balogh, Illés, Varga, Bp. magy. IV. köt. 388. lap). Ha a Bp. 580. §-ában irt tmegfelelő készpénzbeli kárpótlása nem zárja ki «a nem vagyoni károk» megtérítését, miért volna ez kizárva a büntető törvénykönyv 311. §-ában irt ^megfelelő kártérítése kiíe,ezéssel, mikor a két jogi fogalom között lényeges különbség nincs. Ezek szerint a felvetett kérdés helyes megoldása az lenne, hogy a Btk. 311, és 485. § ai az optk. 1325. §-át nem helyezték hatályon kívül és e §-ok a nem vagyoni károk, s igy a fájdalomdíj megítélését elvileg nem zárják ki, s igy a mennyiben a fájdalomdíj pénzbeli egyenértéke biztosan meg-