Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése
A NEMZETKÖZI TÖRVÉNYALKOTÁS SZERVEZÉSE. 19 területe; az államok souverainitásának elve folytán csupán azokra az államokra nézve birt érvénynyel a jogszabály, a kik annak megalkotásában résztvettek, vagy utólag hozzájárultak. De ha ezek az államok úgynevezett nagyhatalmak voltak, ugy hatalmi súlyukkal reánehezedtek az egész világra és — bár ezt udvarias alakban fejezték ki — annak, a miben ők megállapodtak, jogként, nemzetközi törvényként való elismerését mindenkitől követelték. Egészen sporadikus és rendszertelen is volt ez a jogalkotás; csak azokra a kérdésekre terjedt ki, a melyekben a nagyobb hatalmak valami nehézséget éreztek, a hol már baj volt. Annak a rendszeres előrelátó törvényhozói tevékenységnek, a mely a közszükségleteket folyton tanulmányozza és megállapítja, és ezen az alapon a bajok keletkezését megfelelő jogalkotással megelőzi, a nemzetközi élet terén csak az utóbbi időkben mutatkoznak nyomai. A nemzetközi magánjognak és bizonyos állami intézmények nemzetközi összekapcsolásának — az úgynevezett nemzetközi uniók területén, igenis szaporán foly a munka egy valóságos jogrendszer kiépitése érdekében. De a nemzetközi közjog terén, a független és souverain államoknak egymással szemben fennálló jogait és kötelességeit illetőleg, ilyen rendszeres munka még csak pium desiderium; de odáig legalább eljutottunk, hogy ma már valóban pium desiderium, közkívánat. A dolog a béke-mozgalomból fejlődött ki. Ez a mozgalom, a melyet sokáig mint utópisztikus álmodozást lekicsinylettek, ma már komoly tényezője a müveit nemzetek közéletének; az interparlamentáris unióban — mely mögött a béke-egyesületek sokasága áll — elismert jelentőségű szervezettel bir és mindinkább megérleli azt a békeprogrammot, a mely a valóságokkal számol és a távolabb fekvő ideál fenntartása mellett, közvetlenül megvalósítható czélokat tüz maga elé. A béke-mozgalom kettős tengelye a fegyverkezések korlátozásának és a nemzetközi bíráskodásnak kérdése. Mindkettőt sikerült bevinni a diplomácziai tanácskozásoknak, az államok hivatalos értekez2*
