Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról

BÍRÓI GYAKORLAT. vetkezik, hogy a bejegyzett czég az ő jogiiag védett helyzetét ne biztosithassa. A K. T. 5, §-a a kiskereskedőt megfosztja a czégoltalomtól, de ezzel korántsem védi a kiskereskedő által elkövetett czégbitorlást, melymásnak szerzett jogaiba ütközik. Az ü^letátruhá^ásrót szóló uj törvény eddigelé csak annyiban foglalkoztatta bíróságainkat, hogy a hatáskör kérdésében nyilatkoztak (K. 847/1910. K. ]og 98.) és kimondották, hogy a törvény hatálybalépte előtti üzletátruházásokra az uj törvény visszaható erővel nem bir. A budapesti kir. tábla telülvizsgálati tanácsa (H. D. V. 186., T. 639/1911) már most érdemlegesen is foglalkozik az üzletátruházás megállapításával és a törvény 3. §-a alapján arra a conclusióra jut, hogy az üzletátruházás oly jogok és előnyök átengedése alapján is megállapítható, melyektől az üzlet folytatásának lehetősége függ (pl. husmérési jog).* Kimondta a tábla, hogy az átvevő tudakozódási kötelessége a tartozások felől még fokozottabb, ha szabályszerű üzleti könyvek hiányában ilyen adatok nem álltak rendelkezésére. Viszont az átvevő felelőssége szempontjából az átvétel után, bár a vételár fizetése előtt az átvevő tudomására jutott körülmények a létrejött jogi helyzeten mit sem változtatnak. A kereskedelmi alkalmazottak szolgálati szerződéseinél a Curia igyekszik a gazdaságilag gyengébb alkalmazott kellő védelmét biztosítani. így a jó erkölcsökbe ütközőnek tekintette azt a kikötést, hogy a kereskedelmi alkalmazottat hat évi szolgálati ideje alatt felmondási jog nem illeti, ellenben a íőnök 14 napra felmondhat, mert a szolgálatadó főnök előnyösebb helyzetének aránytalanul súlyos feltételek melletti biztosítását czélozza (H. J. V. 101. K. 53/191 1). Ellenben elfogadhatónak tekintette a szolgálati szerződésnek azt a kikötését, hogy a hivatalnok állásából elbocsátható, ha fizetése letiltatik és a letiltást záros határidő alatt feloldatni nem képes. Indokolásul ez ítélet arra hivatkozik, hogy az alkalmazó pénzintézetnek jogos érdeke, sőt üzletfeleivel szemben kötelessége is olyan hivatalnoki kart alkalmazni, a mely anyagi gondokkal nem küzd. (H. J. V. 100., K. 91911.) A közkereseti társaság egyik tagjának hitelezője a K. T. 101. §-a értelmében oly jogokat is érvényesíthet, melyek magát a tagot nem illetik meg ; p. o. az ismert feltételek alatt a határozott időre kötött társaság feloszlatását követelheti. A Curia ujabb határozatában az ellen foglal állást, hogy a hitelező e joga színlelt követelés alapján visszaélésre és jogos érdekek kijáiszására legyen kihasználható (H. D. V. 73., K. 953/1910.). Az adott esetben az egyik beltag a bíróság előtt tett nyilatkozatában elismerte, hogy sógorának 30,000 koronával tartozik és kötelezte magát ez összeget 48 óra alatt kifizemi. E tényállásból a bíróság helyesen következtette, hogy itt nincs szó valódi követelésről, hanem csak ama törekvés kierőszakolásáról, hogy a társaság feloszlatása kimondassék. * L. Nagy F. 19. §. 9. j.