Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról

I<J2 TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉS. dogmatikus és konstruktív szempontból keresztülvitt méltatása, melylyel leendő törvényünk tudományos földolgozásához igen becses adatokat szolgáltatott. Sajnos, a rendelkezésemre álló tér szük volta ezúttal nem engedi meg e fejtegetések közelebbi és részletesebb méltatatását ; kötelességet vélek mégis teljesíteni, midőn e problémával foglalkozók és elsősorban a kodifikáczionális bizottság figyelmét e munkára ebből a szempontból felhívom. Más szempontból is föl kellett Saleilles müvét említenem; nem hagyhatjuk ugyanis említés nélkül, hogy az ő ismertetése révén ugy a magyar jogfejlődés, valamint a magyar jogtudomány és törvényelőkészités sokszor méltán kétségbevont önállósága nyert a külföld előtt tanúbizonyságot. E tekintetben az érdem és elismerés az örökiési jogi tervezet szerzőjét, Schwar\ Gusztávot illeti meg. Saleilles ugyanis konstatálván a kérdéses szabályozási módról, hogy «il n'en portait pas moins la marque d'une originalité profonde, celle d'une succession aux propres adaptée á 1'esprit modernes (i. m. 97. o.), azelőtt a kérdés előtt állott : vájjon eredeti alkotást, avagy ősi fejlődési processus természetszerű kialakulását lássa-e abban ? Azokat a szükséges fogalmakat, melyeket régi magyar jogunk szellemének ismerete nyújt, Timon Ákos hires müvének idevágó alapvető fejtegetéseiből szerezhette meg (v. ö. 98. o. 1. j.), ámde a Tervezet megoldásának alapjául szolgáló jogfejlődés és kodifikáczionális törekvések közvetlen előzményére vonatkozó adatokat — nyelvünk ismeretének hiányában — aligha használhatta volna föl. A Tervezet örökjogi részének szerzőjéhez fordult tehát, ki részletes tanulmányt bocsájtott rendelkezésére : ezen a réven vált lehetővé, hogy a franczia jogtudomány a magyar agi öröklés történelmi kialakulásáról és a Tervezet szabályozásának keletkezési történetéről, valamint az egész törvényhozási probléma lényegéről ily kitűnő, világos ismertetés utján szerezhessen tudomást. Maga a szerző is — müvének uiolsó mondatában — lovagiasan elismeri, hogy tanulmányát ennek a munkálatnak köszöni: c'est á lui seul, que revient tout le mérite de cetté étude» (i. m. 112. o.), II. Midőn Saleilles e müvének megjelenése ujabb alkalmul szolgált arra nézve, hogy a Tervezet törvényes öröklési rendszere általános elvi megoldásának elismeréssel adóz7uuk, legyen szabad a részleteket illetőleg egy immár 10 éves •— ép jubiláló folyóiratunk legelső évfolyamában* közzétett — kritikai megjegyésemet felújítanom, mely a Főelőadmány czélzott javítása daczára ma is jogosult. Annak idején fölhívtam a figyelmet arra a körülményre, hogy a T. 1812. §-ában hézag van. Ha hátra marad az elhunytnak hitvese, anyja és anyai nagybátyja és a vagyon ági vagyon, azaz közeli nem ági rokon (anya) konkurrál távoli ági rokonnal (nagybátya) és itt a hitves is, a nagybátya az egész hagyatékot követe 1* Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról. Jogállam I. 648. s k. o.