Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról

TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉS. állanak a világgal szemben. Ezeknek a régi, titkos híveknek a pálmáját nyújtsák át a jelen sorok, hálájuk jeléül azért, hogy az ö lelkükkel érzeit, az ő igazukat hirdette, az ő életüket éli. TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról. E nagyfontosságú törvényhozási problémának ugy elvi, valamint a részletes szabályozás egyes kérdéseit illető vonatkozásai ugy szakirodalmunkban, valamint a törvényelőkészitési bizottság részéről oly beható és alapos megvitatásban részesültek (v. ö. Teles^ky, Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához, 1876 ; Grosschmied nagybecsű «törvénytervezete)) és indokolásai, Magyar Igazságügy XXXVI. k., továbbá Bizottsági Jkvek II. f. 3. s k. o., III. f. 107. s k. o., Schwar\ G., Ági öröklés kérdése, Budapest, 1898,, Indokolás a polg. tk. T.-hez, V. 34. s k. o., A polg. tk. Terv. tov. tárgy, előkészitő Főelőadm. VIII. (1906) ^9. s k. o.), hogy a kérdés ujabb fölvetésének létjogosultsága legalább is igazolásra szorul. Azon kell tehát kezdenem, hogy a jelen sorok megírására két ok, de elsősorban Raymond Saleilles-nek «Un compromis hongrois en maűére successorale« cz. értekezése (Mélanges de droit comparé, Questions diverses sur le droit de succession cz. m., Paris, Sirey, 1910., 75—112. o.; különlenyomat a Revue Trimestrielle de droit civil IX. k.-ből) szolgáltatott alkalmat. I. A modern franczia jogtudomány e kiváló képviselője az idézett munkában kimerítően tárgyalja Tervezetünk 1804—1817. fainak rendelkezéseit, különös tekintettel ugy a törvényhozási szabályozás elvi alapjaira, valamint egyes részleteire is. Bár hazai közvéleményünknek ma már túlnyomó nagy többsége ért elvben egyet a Tervezetnek ama kompromisszumos álláspontjával, mely régi jogunk történelmi hagyományait a modern jogfejlődés követelményeivel egyezteti össze, még sem lehet előttünk közömbös az a mély és kedvező hatás, melyet a Tervezet megoldásának módja az öröklési jog problémáinak e kiváló ismerőjére tett. Saleillcs a Terv. idézett ij-ainak (a T. német kiadása után készült) precziz fordítása es kommentálása alapján taglalja az idevágó rendelkezések alapelveit és szűri le azokat a végső princzipiumokat, melyek Tervezetünk törvényes öröklési rendjének megalkotásánál irányadók voltak. Szerző ide vonatkozó fejtegetéseit fölösleges ismertetnem, mert hiszen azok nem tartalmaznak mást, mint a Tervezet — általunk igen jól ismert — intenciójának helyes értelmezését. Ami reánk né^vc az ő kitűnő tanulmányában különösen tanulságos, az főként a Tervezet szóban forgó részének ama