Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Kétezer ügyvéd Budapesten

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. met folytatja. Jelesül három ilyen küzdő csoport van : i. a kik kivül helyezkednek el és a maguk saját jogát iparkodnak érvényre juttatni : a bűnözők ; 2. a kik belül helyezkedtek el és a jogrendből élnek meg : a birtokosok ; és j. a kik alul vannak és jogközömbösek, mert a jog nem az ő életfeltételeiket mozdítja elő : a birtoknélküh nagy tömeg. A mai jognak legnagyobb gyengéje, hogy megcsinálván tömegéletét és annak rendjét, elfelejtette megszerkeszteni a tömegéletben élő egyéni életeknek is a rendjét és módját. S az új társadalmi rendnek az a vezető gondoiata, hogy abban minden egyén megtalálja a maga prosperitásának lehetőségét. Most látom azonban, mikor újból áttekintem ezt a rövid vázlatot, milyen rosszul tettem, hogy ilyen kísérletbe bocsátkoztam. Éppen az, a mi csillog, épen az, a mi elragad, éppen az, a mi Pollák Illés, az maradt ki ésannak kellet kimaradnia ebből a beszámolóból. Az ő finom elméjének apró apergu-i, az ő gazdag tapasztalatának, látó szemének gyorsfelvételei, az ő nemes idealizmusának a jobb jövőbe vetett apostoli hite, az ő fényes dialektikájának ostorozó tüze, — mindezt hozzá kell képzelni ^hhoz a tartalom szerint is nagyértékü gondolatmenethez, hogy megérthessük, mikép bűvöli meg hallgatói tömegét a külső hatás minden eszköze hijján, felolvasván — nem előadván — a nehéz témájáról megirt értekezését, melynek magas szárnyalását, apróra kidolgozott körmondatait követni amúgy sem csekély feladat. Magáról a dologról bölcseimi vitába elegyedni, — ehhez nincs tér és erre nincs is szükség. Ezek a kérdések nagyrészt azért megoidhatlanok, mert a rájuk adott felelet nem nyújthat többet, mint tükrét annak a léleknek, a mely a külvilágra reagál, s a melynek domborulatai s homorulatai, lapjai és élei, szögei és csiszolása annyiféle, a hány az ember, a hányféle a. származása, nevelése, miliője, hajlamai, betegségei, küzdelmei, diadalai és vereségei. Mennyit tanultunk Kanttól és Comte-tól, Hegeltől és Marxtól, Platótól és Ibsentől — s melyiknek van igaza r Nem a% igazságot fedik ők fel, hanem a maguk igazságát, egy-egy új, kápráztató látószöget, a mely egységes beállításban mutatja az összefüggéstelen dolgok miriádjait, s ugyanolyan joggal kérdezhemők, milyen hát a föld és a tenger, az erdő, mező, hegy és völgy «igazában»: olyan-e, a milyennek Bellini és Tizian, vagy a milyennek van Eyck, vagy Corot, vagy Manet, vagy Turner festette és látja r Mindegyikünknek megvan a maga többé-kevésbé öntudatos, többé-kevésbé eredeti és többé-kevésbé állandó véleményünk az emberiségről, a társadalomról, a jogról ; egy-egy uj reveláczió csak azokat gyűjti a maga táborába, a kik félig-meddig sejtésszerüen, öntudatlanul, már eddig is hasonlóan reagáltak arra az összingerre, a melyet az egyén a maga világaként érez. Pollák Illés tábora is — nem kétlem — tetemesen megnövekedett, a mióta ismét egyszer szemtől-szemben állhatott a nagy összefoglalóval ; meg növekedett mindazokkal, a kik a maguk gyengébb szemével, tompább agyával bár, de mégis hasonló pozicziókból és hasonló diszpozicziókkal