Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az uzsora valódi lényege

124 Dl FÖLDES BÉLA Az ingójelzálogot pedig marhákra szoritja és csak bizonyos mezőgazdasági testületek javára állapítja meg (Art. 88^.), tehát igen szük körben engedi meg. Ellenben a tulajdonfenntartást általánosítja és harmadik hitelt nyújtó személy érdekében lajstrom-kényszert (Registerzwang Art. 715.) hoz be. íme tehát a legújabb és jeles codificatio a pactum reservati dominii-t teljesen előtérbe helyezi, ugy hogy ez lesz az a biztosítási mód, melyet a felek mindig választani fognak, midőn a biztosíték tárgya az adós birtokában marad. Ezekből is talán le lehet vonni azt a tanulságot, hogy ezt a közgazdaságilag oly fontos jogintézményt legalább addig, a mig valami jobb (?) fog helyébe lépni, részesitsük kellő védelemben akkor is, ha a felek utólag is kötik ki, mert ezzel közgazdaságilag nagyobb hasznot okozunk és jogilag helyesebben járunk el, mintha az ellenkező álláspontra helyezkednénk. AZ UZSORA VALÓDI LÉNYEGE. Irta : Dr. FÖLDES BÉLA. Alig van fogalom, mely ugy a jogászt, mint a társadalmi gazdát egyaránt érdekelné, mint az uzsora fogalma, az uzsora elmélete és története. Ez elmélet kifejtéséhez tényleg épugy hozzájárultak kiváló jogászok, mint elsőrendű nemzetgazdák. Egyúttal konstatálhatjuk azt is, hogy alig van társadalmi jelenség, mely az évszázadok hosszú lánczolatán keresztül majdnem mindig annyira a történelem tényezője volt, mint az uzsora. Végül pedig azt mondhatjuk, hogy az uzsora bűnét kevés kivétellel a változó korszakok elitélték, még olyan társadalmi bölcselők is, kik a repressiv jogi eszközökkel való küzdelemtől eredményt nem vártak; még ez utóbbiak is elismerték a bajt, csak más gyógykezelést ajánlottak. Hiszen még az egyébként olyan libe-