Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEN VALÓ JOG. kitenni? (gondoljunk az ismeretlenek holttestére); szükséges-e orvosi halottvizsgálat? E kérdések körébe tartozik az is, hogy mikor van helye a holttest felbonczolásának és mikor lehet a holttestet anatómiai intézetnek kiszolgáltatni: hisz a holttest íelbonczolása és szétszedése a holttest rendeltetésével nem ellenkezik, mert a bonczolás után ismét el kell és el lehet temetni; a holttest az anatómiai intézetben is közjogi rendeltetésnek alávetett forgalmonkivüli dolog marad és korántsem lesz a szabad forgalom tárgyává. A holttest felbonczolására nézve csak szórványos törvényi rendelkezéseink vannak: igy a birodalmi jog felhatalmazza a hatóságot a borczolásra a büntető jogszolgá.tatás (Bp. 87. és köv. §§.) vagy a közegészségügyi szolgálat érdekében, kolera-, sárgaláz-, vagy pestis-gyanus tünetek esetén (1900. jun. 30. bir. ragálytörv. 7. §.). Az országos jogok ezeket a rendelkezéseket természetesen kiterjeszthetik : igy nevezetesen a ragályos betegsége^ leküzdéséről szóló 190^ augusztus 28-iki porosz törvény 6. §-a kiterjeszti a birodalmi ragálytörvénynek ezt a rendelkezését egy sereg más betegségre. Az egyes szövetséges államokban gyakran találkozunk rendelkezésekkel, a melyek holttesteknek az anatómiai intézetek részére való átadását irják elő; ezek mindig kivégzettek, ismeretlenek, büntetés alatt állók, szegények és itt-ott öngyilkosok, valamint a közkórházakban meghalt személyek holttestére vonatkoznak. A holttest átszolgáltatását illető rendelkezések egyébként az egyes szövetséges államokban igen különbözők ;* azoknak jogi alapjai nem mindenütt kétségtelenek és végrehajtásuk gyakran igen hiányos. A mondottakból kiderül végre, hogy végeredményben minden esetre a közigazgatási hatóság feladata a holttestre nézve * Igen tanulságos e részben Frícker czikke, «Die Leichenversorgung der Universitáts-Anatomieni), a Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft jo. kötet ("1874) 211—246. lapjain.