Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete
A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 97 a melyekben a törvény az eredeti tényállást vagy egészen elejti, vagy pedig ha fenn is tartja, azt külsőleg is a szabály és kivétel alakjában szabályozza. Ámbár a törvényhozó a vélelem alakjának választásánál rendszerint a valószinüségből indul ki, mégis előfordul, hogy az ideális tényállás mellé a második tényállást más okból állitja fel és ruházza íel a megfelelő hatással. Pl. a mint láttuk a római jogban a libertusnak fiával közös veszélyben való elhalását azért ruházták fel a libertus későbbi elhalásának jogi hatásával, mert ezt a patronatus iránti reverenczia hozza magával, azaz mert más tényállás kiderülésének hiányában a patronatus jogintézményét helyezték előtérbe, az abból eredő jogokat kivánták megóvni. Az u. n. prassumtio Muciana indoka az, hogy: «et verius et honestius est. . . . existimari», hogy a nő szerzeménye férjétől származik, «evitandi autem turpis quaestus gratia circa uxorem hoc videtur Quintus Mucius probasse». A n. ptk. 1362. §-a első bekezdésének némileg hasonló vélelme első sorban a hitelezők érdekét akarja megóvni, mert a hitelezők a házastársak közötti vagyonjogi viszonyokat egykönnyen fel nem derithetik és a házastársak részéről való kijátszás veszélyének vannak kitéve és főleg ez az indoka a T. 111. §-ában megállapított, messzebb terjedő vélelemnek is, ugy szintén a n. csődt. 45. és a mi csődt. 46. §-ában foglalt ama szabálynak is, hogy a nő tartozik bizonyitani, hogy a házasság idejében szerzett dolgot nem a közadós férj pénzén szerezte, a mely rendelkezést a T. III. §-a második bekezdésében vélelem alakjában, a csődt. ellenben egyszerűen szabályként fejez ki. Ha a törvény az ilyen esetekben is vélelem alakjában beszél, ezt már csak abból a szempontból teszi, hogy az ideális és a gyakorlati tényállás közötti viszonyt meghatározza. Ezek után azt kell kérdeznünk, hogy miért választja a törvényhozó némely esetben a vélelem alakját, holott rendelkezését más alakban is kifejezhetné ? Ennek egyik oka ugyanaz, mint a mely a törvényhozót a fictio alakjának választására inditja, a meJogállam. XI. évf. i—2. f. 7