Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

98 Dí PLÓSZ SÁNDOR lyet szintén más alakban is kifejezhetne. Ez az ok a szövegezés egyszerűsége. Milyen körülményes volna pl. az osztr. ptk.-ben a gyermek élve születésére nézve kimondott vélelmet mindenütt, a hol valamely joghatály a gyermek élve születésétől függ, a szabály és kivétel alakjában szövegezni és egyebek közt ama szabály mellett, hogy az örökösödés csak akkor áll be, ha az örökös az örökhagyót túléli, azt a tényállást felállítani, hogy a gyermek azonban már a születéssel is öröklő-képes lesz, kivéve mégis, ha halva születik. Avagy képzeljük el pl. a n. ptk. 20. §-ában és a T. §-ában a közös veszélyben elhaltakra nézve kimondott vélelmet, mindenütt, a hol az egyidejű elhalás tényállása jelentőséggel bir, a szabály és a kivétel alakjában szövegezve. A szövegezés nehézségének megkerüléséhez járul még az is, hogy a törvényhozó, a kin az ideális tényállás gondolata uralkodik, önkénytelenül is kifejezi azt a gondolatmenetet, a melylyel a vélelmező tényálláshoz jutott. Teszi ezt különösen gyakran és válogatás nélkül akkor, ha maga is befolyásolva van attól a teóriától, hogy annak kell bizonyítani, a ki ellen a vélelem harczol. Végül legalább röviden érintenem kell azokat az eseteket is, a melyekben a törvény valamely tényből nem tényre, hanem jogra enged vélelmet, mint pl. a kerítés, fal stb. elhelyezéséből az osztr. ptk. 854. §-a a tulajdon közösségre, a n. ptk. 921. §-a és a T $88. §-a pedig a közös használat jogára nézve, továbbá az osztr. ptk. 839. §-a és a végrehajtási törvény 143. §-a a telekkönyvi bejegyzés minőségéből a tulajdonostársak hányadrészének egyenlőségére nézve (1. tkvi rend. 55. §. b) p. is), a n. ptk. 1006. §-a és a T. 660. §-a az ingó dolog birtokából a tulajdonjogra nézve stb.* Ezek az * A határ egyébiránt a tényre és a jogra irányuló vélelmek között nem vonható meg élesen. Vannak esetek, a melyek a középen állanak, a melyekben a törvényhozó a tényből nem ugyan jogra, de nem is mezítelen tényre, hanem egy \og\ fogalomra, vagy u. n. jogi tényre következtet. így pl. az osztr. ptk. 1429. §-a bizonyos visszatérő szolgáltatások későbben lejárt részleteinek nyugtatványozásából azt vélelmezi, hogy az előbb lejárt részletek is rendbe hozattak, vagyis nem egy konkrét megszüntető tény