Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 87 Hogy a két praesumtionak közös természete van és hogy azok ugyanannak a törvényhozási miveletnek csak módozatai, abból is kitűnik, hogy közöttük a határvonalat nem is lehet élesen megvonni. Lehetséges ugyanis, hogy a törvényhozó az egyszerű törvényes vélelem esetében is csak igen szük körben és igen korlátoltan engedi meg, hogy a vélelmező tényállással szemben eredeti eszméje érvényesüljön és viszont az is lehetséges, hogy a praesumtio juris et de jure tényállásában is az eredeti tényállásra való tekintettel kivételt állapit meg. Az előbbi példája a törvényesség vélelme, a mely ellen az úgynevezett ellenbizonyítás csak igen korlátoltan van megengedve (a nemzés lehetetlensége), az utóbbi a ker. törv. 261. §-ának 2. bekezdésében fordul elő, a hol a törvény az alól a vélelem alól, hogy a kereskedő által kiállított kötelezvény a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik, azt a kivételt teszi: «ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik», a mely kivétel ugyan rendszerint külön bizonyításra nem szorul, azonban abban az esetben, ha az okirat elveszett, kétségtelenül bizonyítás tárgya lehet. Az eddigi fejtegetéseink eredménye ellen azt lehetne felhozni, hogy hiszen kétség kivül lehetséges, hogy a törvényhozó a vélelmet tényállás megállapítás alakjában is kifejezheti és közvetlenül a vélelmező tényállásához is kapcsolhatja a jogi hatályt, mert hiszen a végén a törvényhozó mindenható, azonban ha ezt nem teszi, annak megvan a maga jelentősége, ez a jelentőség pedig abban áll, hogy ott, a hol a törvényhozó a vélelem alakját választja és a jogi hatályt a vélelmezett tényhez kapcsolja, ezt a vélelmezett tényt a perben állítani kell, hogy a biró a joghatályt alkalmazhassa.* El kell ismernünk, hogy ennek az ellenvetésnk döntő súlya volna, ha t. i. az csakugyan megállana. * Ez az általános nézet. Ellenkező nézetben van Rosenberg, Bevveislast (1900). 107., 108. 1.