Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

88 D? PLÓSZ SÁNDOR Nézzük meg, hogy igaz-e, hogy vélelem esetében a vélel­mezett tényt állítani kell. Tegyük fel, hogy a vélelemmel a törvény csakugyan azt mondja ki, hogy a birónak valamely tényt valónak kell tartania, vagy hogy egyik tényből egy másikra következtetnie kell. Kétség­telen, hogy a törvénynek ez a kijelentése jogszabály, a melyet a birónak hivatalból kell alkalmaznia,* azaz már hivatalból valónak kell tartania a tényt, hivatalból következtetnie kell annak meg­történtére. A félnek tehát, a ki mellett a vélelem szól, fundata intentiója van akkor is, ha csupán csak a vélelmező tényt állítja. A fél pl., a ki örökösödési jogát a T. 15. §-a értel­mében arra alapítja, hogy többen egyidejűleg haltak meg, állit­hatja azt, hogy az illetők egyidőben haltak meg, mert közös veszélyben haltak meg, de állithatja csupán csak azt is, hogy közös veszélyben haltak meg és e mellett hivatkozhatik vagy nem is hivatkozhatik a T. 15. §-ára. A törvény a vélelmet nem­csak a bíró részére, hanem a fél részére is felállítja (tulajdon­képen a maga részére), általában mindenki részére megparan­csolja, hogy a tényt magában véve, vagy más tények esetében valónak, megtörténtnek kell tekinteni, ha más tényállás ki nem derül. Mindenesetre nemcsak a birónak, hanem a félnek is szabad vélelmezni, a hol a törvény vélelmez. A törvény tehát nem követelheti, hogy ott, a hol ő vélelmez, a fél tényítéletet mondjon, azaz állítson, hanem meg kell elégednie azzal, ha vélelmez. De hát miért kelljen neki ezt a vélelmét kifejezni, a melyet már a törvény is kifejez? Micsoda értelme volna annak, hogy a törvény a saját vélelmének a fél részéről való megerősítését is megkivánná ahhoz, hogy az alkalmaztassék. És kérdjük, mi történjék akkor, ha a fél a vélelmezett tényt nem állítja. A S. E. 37. §-a és az uj Pp. 225. §-a szerint az elnök * Így Rosenberg is az i. h. Ennek felismerése azonban nem zavarja meg őt abban, hogy egyebekben a törvényes vélelmek szokásos felfogását kövesse és a törvé­nyes vélelemben csupán a bizonyítási teher szabályát és nem a materiális jog szabá­lyát lássa. A jogalapitó stb. tény szerinte mégis csak a vélelmezett tény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom