Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

88 D? PLÓSZ SÁNDOR Nézzük meg, hogy igaz-e, hogy vélelem esetében a vélelmezett tényt állítani kell. Tegyük fel, hogy a vélelemmel a törvény csakugyan azt mondja ki, hogy a birónak valamely tényt valónak kell tartania, vagy hogy egyik tényből egy másikra következtetnie kell. Kétségtelen, hogy a törvénynek ez a kijelentése jogszabály, a melyet a birónak hivatalból kell alkalmaznia,* azaz már hivatalból valónak kell tartania a tényt, hivatalból következtetnie kell annak megtörténtére. A félnek tehát, a ki mellett a vélelem szól, fundata intentiója van akkor is, ha csupán csak a vélelmező tényt állítja. A fél pl., a ki örökösödési jogát a T. 15. §-a értelmében arra alapítja, hogy többen egyidejűleg haltak meg, állithatja azt, hogy az illetők egyidőben haltak meg, mert közös veszélyben haltak meg, de állithatja csupán csak azt is, hogy közös veszélyben haltak meg és e mellett hivatkozhatik vagy nem is hivatkozhatik a T. 15. §-ára. A törvény a vélelmet nemcsak a bíró részére, hanem a fél részére is felállítja (tulajdonképen a maga részére), általában mindenki részére megparancsolja, hogy a tényt magában véve, vagy más tények esetében valónak, megtörténtnek kell tekinteni, ha más tényállás ki nem derül. Mindenesetre nemcsak a birónak, hanem a félnek is szabad vélelmezni, a hol a törvény vélelmez. A törvény tehát nem követelheti, hogy ott, a hol ő vélelmez, a fél tényítéletet mondjon, azaz állítson, hanem meg kell elégednie azzal, ha vélelmez. De hát miért kelljen neki ezt a vélelmét kifejezni, a melyet már a törvény is kifejez? Micsoda értelme volna annak, hogy a törvény a saját vélelmének a fél részéről való megerősítését is megkivánná ahhoz, hogy az alkalmaztassék. És kérdjük, mi történjék akkor, ha a fél a vélelmezett tényt nem állítja. A S. E. 37. §-a és az uj Pp. 225. §-a szerint az elnök * Így Rosenberg is az i. h. Ennek felismerése azonban nem zavarja meg őt abban, hogy egyebekben a törvényes vélelmek szokásos felfogását kövesse és a törvényes vélelemben csupán a bizonyítási teher szabályát és nem a materiális jog szabályát lássa. A jogalapitó stb. tény szerinte mégis csak a vélelmezett tény.