Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

NYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 81 a jóhiszeműséget vélelmezi, addig a n. ptk. 937. §-a és a T. 633. §-a is ugyanezt a gondolatot már a szabály és a kivétel alakjában fejezi ki. Általában ide tartoznak mindazok az esetek, a melyekben különösen a régibb törvényhozás és a doktrína a bizonyítási tehernek, illetőleg a tényállásnak a bizonyítási teher szempontjából a szabály és kivétel szerinti megosztását vélelem alakjában fejezte ki. Hogy ezek között az esetek között és az előzetes valóság között a jogászi elbánás szempontjából, különösen a mi az állítási terhet illeti, nincs semmi különbség, ezt alább fogom kifejteni. Előbb azonban áttérünk az u. n. tulajdonképeni, vagy technikus értelemben vett törvényes vélelmekre. Az a tételünk, hogy az előzetes valóság csak különös alakja a törvényes tényállás meghatározásának, a tulajdonképeni törvényes vélelmekre is áll. A törvény az ilyen vélelem felállításával is voltaképen két tényállást állapit meg valamely joghatály szempontjából. • Az egyiket, t. i. a vélelmezett tényállást feltétlenül, a másikat, a vélelem prasmissáját képező, vagyis a vélelmező tényállást pedig csak mint rendszerinti tényállást azzal a kivétellel megterhelve, hogy a joghatály nem következik be, ha a vélelmezett tény meg nem történt. A törvény pl., a mely azt mondja, hogy a gyermek akkor törvényes, ha azt a férj nemzette, de ha a gyermek a házasságkötés után bizonyos idő múlva, vagy a házasság megszűnése után bizonyos időn belüi született, azt vélelmezi, hogy a gyermeket a férj nemzette, voltaképen a törvényességnek két tényállását állapítja meg. Az egyik tényállás az, hogy a gyermeket a férj nemzette, a -másik tényállás pedig az, hogy a gyermek a házasságkötés után bizonyos idő múlva, vagy a házasság megszűnte után bizonyos időn belül született, ez az utóbbi tényállás azonban meg van terhelve azzal a kivétellel, hogy a gyermek nem törvényes, ha azt nem a férj nemzette. Mindez, ugy látszik, egészen analóg ezzel: a közokirat akkor bizonyít, ha valódi, azonban a közokirat valódisága vélelmeztetik, — más szavakkal : a közokirat bizonyit, — kivéve, ha nem valódi, azaz hamis. logállam. XI. évf. 1—2. f. 6