Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

D? PLÓSZ SÁNDOR Vannak, a kik, habár legalább tudtommal nem ebből az okból, azt vitatják, hogy az u. n. előzetes valóság és a technikus értelemben vett praesumtio juris között nincs különbség.* Némelyek szerint azért, mert a bírónak az előzetes valóság esetében is következtetni kell egyik tényről a másikra, azaz mert az előzetes valóságnak is megvan a prasmissája, mások szerint azért, mert mind a két fajtájú vélelemnél egyformán a bizonyítási teher különös szabályozásáról van szó. Abból a szempontból, a melyből én vizsgálom a kérdést, t. i. a törvényes tényállás meghatározásának szempontjából a két alakzat között van bizonyos különbség, e különbség azonban megint csak azt igazolja, hogy mind a két esetben csak a tényállás különös meghatározásával van dolgunk. A törvényhozó ugyanis a vélelmek esetében a tényállás meghatározásánál kétféle módon járhat el. Az egyik mód az, hogy kihagy valamit az ideális tényállásból. Pl. kihagyja azt, hogy a gyermek a születés után élt, vagy kihagyja azt, hogy a közokirat valódi. Ez az előzetes valóság. A másik mód az, hogy az ideális tényállástól nemcsak quantitative. hanem qualitative is eltérő tényállást állapit meg. Ennek a megkülönböztetésnek alapján egyébiránt arra is reá jövünk, hogy az előzetes valóság tanának hivei nem mindig helyesen sorozzák az eseteket ebbe a kategóriába. így pl. az osztr. ptk. 1237. §-ának az a vélelme, hogy az igért nászajándéka házasság első három éve alatt már átadatott, a melyet Unger az előzetes valóságok közé soroz, az- ideális tényállástól qualitative különböző tényállást állapit meg, tehát u. n. valóságos vélelem. A római jogban a commoriensek egyikének korábbi halálára nézve megállapított vélelem, melyet Unger szintén előzetes valóságnak minősít, épen ugy mint a n. ptk. 20. §-ában és * Burckhard, Die civilist. Prásumtionen 212. és.j?2. és k. L, Leonhard, Beweislast, 26?. L, Hedemann, Die Vermutung, 282. 1. A n. prts fuj) 292. §-a nem teszi meg a különbséget, ellenben a mi Pp.-unk 272. §. utal reá, a midőn érintetlenül hagyja mind azokat a magánjogi szabályokat, a melyek szerint valamely ténykörülmény egyáltalán, vagy az ellenkező bebizonyításáig valónak tartandó, mind pedig a törvényes vélelmeket.