Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Minőségi hiányok rosszhiszemű elhallgatása a kereskedelmi vételnél. 1. r

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. 77 rása akkor is áll. ha az eladó a dolgot külön tulajdonságokkal bírónak mondta. Ezzel kapcsolatban nem lesz felesleges az 1432. §. indokolására és a rosszhiszemű elhallgatásra vonatkozólag felhozottakra röviden rámutatni. Az indokolás szerint ugyanis* a hiány rosszhiszeműen elhallgatottnak akkor tekintendő, ha a hiányt az eladó nemcsak maga ismeri, hanem azt is tudja, hogy a vevő nem ismeri és ha ismerné, az akarati elhatározására döntő befolyással birna. Azonban nem szükséges — az id. Indokolás szerint — a rosszhiszemű elhallgatás fogalmához az, hogy az eladó a hiány felismerését valami positiv cselekményével a vevőre nézve lehetetlenné tegye vagy megnehezítse, vagy a vevőt az áru megvizsgálásától csalárdul visszatartsa. E fogalom tehát jelentékenyen tágabb, mint a keresk. törvény 350. §-ában emiitett «csalásnak» a kereskedelmi judicaturában elfogadott fogalma. Kár, hogy a T. ezt a kereskedelmi judicaturában «elfogadott» fogalmat közelebbről nem határozza meg, nem jelöli meg. Elismerést érdemel a T. indokolása, hogy a hiánynak rosszhiszemű elhallgatásával egyáltalában foglalkozott, tehette volna azt behatóbban is, mert akkor rájött volna arra, hogy a rosszhiszemű elhallgatás fogalmát rendesen nem meriti ki már az, hogy az eladó a hiányokat ismerte és a vevővel nem közölte. De egyenesen helytelennek tartom, hogy a hiány rosszhiszemű elhallgatását bizonyos ellentétbe helyezi a keresk. törvény 350. §-ában emiitett «csalás» fogalmával. Mindkettőnek egy és ugyanaz a jelentősége van. • E §-nak kivételt képező természetéből folyik az a további korlátolás, hogy a hiányoknak rosszhiszemű elhallgatása a vevőt az árunak azonnali megvizsgálása és a hiányok közlése alól felmenti ugyan, de másfelől kétségtelen, hogy ez csak a tényleg elhallgatott hiányokra nézve áll. Ha tehát az árunak oly hiányai is vannak, melyeket az eladó nem hallgatott el rosszhiszeműen (mivel pl. ő maga sem ismerte) : a vevő igenis a 346. §. szerint tartozik eljárni és az eladó a 346. és 349. §§. határozataira sikerrel hivatkozhatik. Ezt fontosnak tartom, mert bizonyítéka annak, hogy ily eladó nem «csaló», ki a vevővel szemben minden jogait elvesztette, és fontos azért, mert csak ily helyes distinctio mellett fogjuk a 350. §-nak túlságos kiterjesztését meggátolni, mely kiterjesztésre — bizonyára a «csalás» szó hatása alatt — csodálatos módon ugy a bíróságaink, mint e kérdésben igen sovány irodalmunk is nagy hajlandóságot mutat. Dr. Schusler Rudolf. * Ind. IV. köt. 101. 1. (Folytatása következik.)