Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET III. Joggyakorlat. A francba bíróságok praxisából. A vasúinak felelőssége késésért. A vasút rendesen kedvező helyzetben van, midőn a késésből eredő kártérítési igénynyel szemben védekezik. Az igény támasztónak a késést, továbbá a kárt és e kettő közti okozati kapcsolatot kell bizonyítania, azonfölül a vasút jóhiszeműsége révén a Code civil II 50. §-a szerint csak az előrelátható kárért felel. Egy hadseregszállitó felhívást kapott egy ezredtől Agde-ban, hogy az 1908 decz. 15-én d e. o-kor tartandó versenytárgyaláson nyújtsa be ajánlatát. El is indult egy vonattal, a melynek a versenytárgyalás megkezdése előtt 18 perczczel kellett a tárgyalás helyén megérkeznie. A vonat 24 perczet késett és az illető a versenytárgyalásról lekésett. Elég óvatos volt azonban a késést az állomásfőnökkel azonnal igazoltatni és azonnal deponálni mindazokat az Írásbeli ajánlatokat, a melyeket magával hozott. Minthogy ezek az ezred által elfogadott ajánlatnál tényleg alacsonyabbak voltak, kártérítésért perelte a vasutat, a melyet a montpellier-i felebbezési biróság tényleg meg is itélt részérc. Munkabérkövetelésnél nincs helye compensatiónak. Az 1895. évi ]an12-iki törvény ezt az elvet kifejezetten kimondja. A Cour de cassation azonban egy esetben még azt is kimondta, hogy még a munkás saját beleegyezésével sem vonhatók le béréből a munkaadóval szemben fennálló tartozásai, mert a törvény rendelkezései cogens, közjogi természetűek, azok ellenére a munkás nem adhatja beleegyezését. Az ilyen beleegyezés nem akadályozza a bér utólagos visszakövetelését. Az ilyen levonások a munkaadó részéről a jogtalan visszatartások tekintete alá esnek. Omnibusz felelőssége. Egy omnibusztársaság kocsiján, a mely a szükséghez képest facultative tartott megálló helyeket, egy utas gyorsan leszállni akarván, a jelen nem lévő kalauz helyett megrántotta a csengőszijat, a kocsi tényleg meg is állt azonnal, de az illető hely épen igen lejtős levén, az utas leszállás közben elesett és megsértette magát. A felsőbíróság az igazolt kárösszegnek egy harmadrészét megítélte a culpa culpa compensatur elve alapján. Igaz ugyan, hogy az utas a csengetés által megszegte a szabályokat, de viszont a kocsinak nem lett volna szabad megállnia, minthogy tudnia kellett, hogy a csengetés csak egy utastól eredhet, minthogy a kalauz épen akkor a kocsis körül foglalatoskodott és egyébként sem lett volna szabad a kocsisnak azon a lejtős helyen megállania. Villamosvasutlársaság felelősségét állapította meg a Cour de cassation egy Ítéletében egy a perronon álló utas lebukásáért, midőn ez a lebukás egyrészt a koriát elégtelen voltának, másrészt a sinut rosszasága következtében előállott nagyobb rázkódásnak volt következménye. Ha a külső perronon veszélyes a tartózkodás, erre figyelmeztetni kell az utasokat. Jogállam X. évf. 10 f 10