Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 78; szóló érveket, a nélkül azonban, hogy az ellenérvek beható czáfolatát nyújtanák. Az irodalom további feladata a jogi lehetőségeket tisztázni, és ezzel a méltányos törvényhozást előkészíteni. II. Irodalom. Hans Chr. Hirsch. Die Überlragung der Rechisausübung. I. köt. Berlin, 1910. Az idegen dologbeli jogok rendszerének kiépítése mindig egyik nehéz része volt a magánjogi systematikának. A jogi teoretikusokat már régen foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen jogi constructióval lehet megfelelően megmagyarázni azt a helyzetet, hogy a tulajdon kizárólagossága mellett mások is dologi, absolut hatalmat gyakorolnak valamely ingó vagy ingatlan felett, igy az usufructuarius a teljes gazdasági kihasználás jogát, a zálogbirtokos a birtok, sőt az elidegenítés jogát stb. Vajon a tulajdonjogból kell-e ezeket a jogokat is leszármaztatni, a tulajdont tartva fenn alapjognak és az összes többi dologi jogot származékos jognak declarálni > Viszont abból, hogy a dologi jogok némelyikében oly jogosítványok is foglaltatnak, a melyek a tulajdonjognak sem képezik részét, nem kell-e e jogoknak a systematikaban a tulajdonjogtól egészen független positiót biztositani ? A szerző szerint a tulajdonjog az egyetlen feltétlen jog és az összes többi dologi jog a tulajdonból származtatandó le. A dologi jogokat, mint a tulajdonjogban foglalt jogosítványok qualitativ megosztásait kell elképzelnünk. Ámde magát az alanyi jogosultságot, szóval azt a jogparancsot, a melyet az én érdekemben bocsát ki a jog minden más emberhez, nem tekinthetjük oszthatónak, mert akkor a jogok többszörösödéséről kellene beszélnünk (die Vervielfáltigung der Rechte). De ez ismeretlen kategória és nincs is semmi jogosultsága, mert semmivel se tudjuk megmagyarázni azt, hogy egy jogból egyszerre egy azonos másik jog teremjen. Csakugyan a jogok parthenogenesiséről kellene szólnunk. Előfordul ugyanis, hogy ugyanaz a jogosítvány, a melyet az idegen dologi jog jogosítottja gyakorol, megmarad a tulajdonosnál is, csak qualitásban, rangsorban csökken, így pl. az elidegenítési jog megn arad a zálogtárgy tulajdonosánál is. Vagy előfordul, hogy a tulajdonos ugyanazt a jogot többször bocsájtja ki kezebői, igy több jelzálogot ad ugyanarra az ingatlanra, vagy több telek javára ugyanazt a telket terhelő azonos tartalmú coordinált szolgalmakat. Ha minden esetekben az alanyi jogot magát osztjuk meg, akkor a jogok megtöbbszöröződésének misztikus ténye előtt állunk. A szerző belátva ezt a nehézséget, egy uj elméletet állit fel annak kikerülésére. Szerinte az alanyi jog teljessége mindig megmarad a tulajdonosnál és nem maga az alanyi jog osztatik meg, hanem a jog gyakorlása ruháztatik át a dologi jogok esetében. Ezt jelöli a szerző az «Ubertragung der Rechtsausübung» kifejezésével. Szerinte tehát minden jog a