Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Külföldi jogélet

78i KÜLFÖLDI JOGÉLET. ság elleni biztosítás a kötelezőleg biztosítottak körére szoríttatott. Helye van a facultativ járadékbiztosításnak, a mely a 65. életévtől kezdve jár. Az organisatio alaptagozatát a Bezirkstelle-k képezik, autonóm szervezettel és igen kiterjedt hatáskörrel. Az elöljáróság 2,3-ad részét a biztosítottak választják, 1 3-ad része a politikai hatóság által neveztetik ki. A betegség elleni biztosítás elsőfokú szervei gyanánt a Krankenkassé-k tartattak fenn. Az állam a járadékokhoz és az aggkon nyugdijakhoz hozzájárul. Egy-egy nyugdíjhoz 90 koronával. Mikor e hozzájárulások a teljes mértéket elfogják érni, a mi körülbelül 40 év múlva fog bekövetkezni, az állami hozzájárulás mértéke hozzávetőleg 100 millió koronára lesz tehető. A\ olas\ biztosítási törvényjavaslat. Az olasz kormány ez év tavaszán, mint folyóiratunkban is megemlítettük, törvényjavaslatot nyújtóit be az életbiztosítás államosítása tárgyában. Ez a kérdés ugy Olaszországban, mint másutt is nagy érdeklődést keltett és folyóiratunk folyó évi 7-ik számában Beck Hugó, curiai tanácselnök foglalkozót a biztosítás államosításával. Ezzel kapcsolatban áll az a kérdés, vajon a már fennálló és működő életbiztosító társaságoknak joga nyílnék-e a kártalanításra. Maga e javaslat is bizonyos átmeneti időt kontemp'ál, mely alatt az életbiztosító társaságok működésüket folytathatják, illetőleg már előzőleg megkötött üg\ léteiket lebonyolíthatják. Más kérdés, vajon a biztosító társaságoknak kánalanilási igényük van-e az állami biztosítás életbeléptetése folytán. Az egyik álláspont szerint ez a kártalanítási jog csak a már megkötött üzletekből elért veszteségre terjedne ki, mi^ mások a kártalanítás körébe kívánják vonni azt a vesztett hasznot is, mely a biztosító társulatokat az által én, hogy működésüket a jövőben uj ügyletek kötésével nem folytathatják. Gabba, pisai tanár nemrég megjelent értekezésében annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a biztosító társaságok az ő iparuk államosítása folytán nemcsak a tényleges kárnak, azaz a már elvállalt rizikónak, hanem az elmaradt nyereségnek is megtérítését követelhetik, mivel az államosítást az olasz alkotmánytörvény 29. czikke értelmében kisajátitásásának tekinti. Gabba fejtegetésében arra helyezi a súlyt, hogy közérdekből eszközölt adminisztratív kisajátítás és a törvényes kisajátítás közt különbség nincs és a kisajátítás tárgya nemcsak ingatlan, hanem bármily érték lehet, mely a kereskedelem tárgya vagy vagyon alkatrésze. Gabba szerint a biztosító társaságoknak üzletük folytatására s^er^ett joguk van, a minek a megszüntetése szintén kártérítésre ad alapot. Példaképen hivatkozik az 1870. és 1903. évi íranczia (örvényekre, a melyek a közvetítési irodákat és a gyufaipart államosították és ekkor az érdekelt iparosokat kártalanították. További példa gyanánt hivatkozik az 190?. évi márc. 29.-iki olasz törvényre, amely a közérdekű üzemeknek községi kisajátításáról szól. Itt is a törvény husz évi elmaradt nyereséget juttatott az érdekelteknek, a melyet a legutolsó öt év mérlegei alapján számítottak ki. Gabba fejtegetései összefoglalják az álláspontja mellett