Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Apponyi a birodalmi egységről

APPONYI A BIRODALMI EGYSÉGRŐL 7V) akarja az összbirodalmi gondolat alkotmányi recipiálását kiolvasni, hogy törvényeink néhol, — incidentaliter — említést tesznek bizonyos központi hivatalokról. S erről az érvről Apponyi most kimutatja, hogy még akkor is hamis, ha az efféle következtetés szemben alkotmányunk világos és kétséget nem tűrő alaptörvényeivel, egyáltalán helytállhatna; mert e központi hivatalok eleinte csakis a fejedelem személyes hatalmának, de nem valami állami hatalomnak a szervei gyanánt functionálnak s igy e törvényhelyekben pusztán a Nyugat jogeszméiben élő monarcha magánjogias, patrimoniális s a magyar nemzet közjogi felfogásának a küzdelme nyilvánul meg. S midőn már az összbirodalmi törekvés is megjelenik, beirja a nemzet a Corpus juris-ba az 1790/1 : X. t.-czikket s ebben azt a minden kétséget kizáró kijelentést, hogy ez a Regnum «independens, id est nulli altero Regno aut populo obnoxium.» — S Te^ner-nék az osztrák császári czim körül való elmefuttatásával szemben forrástanulmányaival kétségtelenné teszi, hogy a magyar törvényhozás e czimmel szemben eleinte egyenesen abból az indokból nem foglalt kifejezetten állást, mivel azt a magyar alkotmány szempontjából indifferens czimnek tekintette; de mindjárt a legelső alkalommal, midőn szembe találkozik azzal a törekvéssel, hogy a magyar király méltósága az osztrák császáréba bekebelezettnek tekintessék, az ellen a leghatározottabban állást foglal és ki is vivja, hogy uralkodója, ki mint osztrák császár magát I. Ferdinándnak nevezi, mint magyar király az V. Ferdinánd nevet viselje. A magyar nemzet tehát soha sem ismerte el, hogy az osztrák császári czim a magyar királyét is magában foglalja; s igy az az érv, hogy Magyarország akkor, midőn nem tiltakozott az osztrák császári czim felvétele ellen, elvesztette volna állami souverainitását, még csak nem is szappanbuborék, — puszta levegő. Végezvén a múlttal, azt tárja fel, hogy az objektív tudomány számára a jelen tényei sem nyújthatnak alapot oly következtetésre, mely az 1790/1. évi X. t.-cz. kijelentésének erejét gyön47*