Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Apponyi a birodalmi egységről

DL TIHANYI LAJOS lyositható. S ennek az érdeknek Steinacker támadásai határozottan nagy szolgálatot tettek. Nagy szolgálatot, mert impulsust és alkalmat adtak arra, hogy Apponyi Albert gróf megirja azt a czikkét. meiy először az «Österreichische Rundschau »> XXVIII. kötetében, most pedig különlenyomatban is napvilágot látott. Apponyi e könyvében nem adja Ausztria és Magyarország viszonyának ujabb megállapítását. Ahhoz, a mit a Jogállamban reprodukált előadásában e tekintetben kifejtett, nem ad hozzá semmit s abból nem vesz el semmit. De adja a magyar álláspont megingathatatlanul helyes voltának uj szempontok szerint való igazolását. Állami önállóságunk tanának biztonságát nem a várfalak erősségének demonstrálásával akarja most újból igazolni, — hiszen a Dunába nem kell vizet hordani! — de a források és tények letagadhatatlan szavával, a logika lenyűgöző erejével és, last not least, a stílus művészetének szivárványos ragyogásával azt világosítja meg, hogy az e tan erőssége ellen intézett lövegei a «Gesammtmonarchie» ágyúinak még akkor is csak puszta szappanbuborékok, ha az ezek előállításához szükséges szappan nemcsak nemzeti függetlenségünk ellenségeinek fantáziájában, hanem a valóságban is léteznék. Apponyi gróf e tanulmánya két fejezetre oszlik; az elsőnek a czime: Vergangenheit, a másiké: Gegenwart. S a mű elején megállapítván, hogy Magyarországnak a Habsburgok trónralépte előtt való függetlenségét még az osztrák irók is elismerik, ebből levonja a tételt, hogy a Gesammtmonarchie jogi teoretikusai csakis akkor állithatják, hogy Ausztriával való viszonyunk Magyarországot egy nálánál magasabb államiság részévé tette, ha be tudják igazolni, hogy ez az általuk is elismert magyar állami souverainitás feladta önmagát és beolvadt egy más államalakulatba. És most a közjogász és történelemkutató teljes objektivitásával veszi sorra elleneseink erveit; először a inukra s azután a jelenre vonatkozólag. A múltra nézve a Gesammtmonarchie lovagjai Lustkandl óta egy lovon nyargalnak s ez az az okoskodás, mely abból