Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 719 Helyesen azzal kezdi érvelését, hogy az impedimentum ordinis az Optk. szerint a polgári magánjog intézménye lett, a mely — noha a kánonjogból reczipiáltatott — magából az Optk.-bői és nem az annak forrásául szolgált kánonjogbói interpretálandó. Az interpretatiónak ez a szabálya egy fontos különbséget von maga után. Mig az egyházjog az egyházi rendet, mint character indelebilist fogja fel, a melyből kilépésnek nincs helye, addig a polgári jog nem tulajdonit annak ilyen jelleget. Az osztrák jog szerint még a vallás megváltoztatásának, tehát a katolikus vallásból való kilépésnek is helye van, a mi szükségképen maga után vonja az egyházi ordo minőségének megszűnését is. A katolikus vallás minden hivét magához köti örökre, még az excommunikáltat is. A polgári jog nem ismeri el a vallásnak ezt az igényét, a mennyiben még a teljesen vallástalan statust is elismeri. Ennek következménye, hogy a mikor az egyházi rendet az illető levetkőzte, polgári jogi akadályai a házasságkötésnek számára nem állnak fenn. Freiherr von Gall «Das Recht auf Unehelichkeit» czim alatt egy igen érdekes és a magyar jog szempontjából is aktuális kérdést vet fel, t. i. hogy kit illet meg a kereseti jog az actio de filiatione negativa megindítására. A gyermek törvényes születését megtámadó kereseti jogot az eddigi teória es praxis csakis az atyának adta meg az Optk. 158. szerint ismert három hónapi határidő alatt. Ezt a jo°ot a 159. í;. az örökösöknek csak akkor engedélyezi, ha az atya a három hónap előtt meghal, vagy jogát bármely okból nem gyakorolhatta. A bécsi főtörvényszék 1907 június 2-j-én hozott ítéletével azonban némi revolutiót hozott abba a joggyakorlatba, midőn a gyermeknek is megadta a jogot, hogy saját születésének törvényességét megtámadja azzal az indokolással, hogy «minden a szülők és a gyermek közti jogviszonyban érdekelt jogalanynak* jogában áll ezt a keresetet megindítani. Egy későbbi ítéletben az anyától ugyan megvonta ezt a jogot, de állandóan fenntartotta azt az álláspontját, hogy a gyermeket ez a jog megilleti. A tanulmány irója erősen állást foglal a joggyakorlat ez ujabb iránya ellen. Az Optk. csak az atya megtámadási jogáról beszél és ezt a keresetet három hónapi határidőhöz köti és erősen megszorítja. Ha a kereseti legitimatiót másokra is kiterjesztjük, akkor ezek a korlátozások elesnek, sőt családjogokról lévén szó, a melyek az Optk. szerint el sem évülnek, az unokák és dédunokák a fiüatio és leszármazás egész rendjét felforgathatnák. Sőt semmi törvényi ok sem forogván fenn, hogy ha a gyermeknek megadjuk ezt a jogot, a többi érdekelt rokontól megvonjuk azt, valaki azon vehetné észre magát, hogy valamely oldalrokona keresete folytán egész családi állásától, vagyon- és örökjogartól meg lett fosztva. Mennyi lehetőséget nyit az az összejátszásoknak, a szabálytalan pervitelnek stb. Ezeknek az ítéleteknek nem is lehetne mindenkire kiterjedő joghatályt tulajdonítani, ennélfogva előfordulhatna, hogy ugyanannak a személynek statusára különböző