Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 717 szükség esetén Ítéljen oseion les régles qu'il établirait, s'il avait a fairé acte de legislateur<>, a mely kissé subjektiv alapot nyújt a jogfejlődésre. Az Optk. ló. §-a szerint «Jeder Mensch hat angeborene, schon durch die Vernunft einleuchtende Rechte und ist daher als eine Person zu betrachten». Ebben a szakaszban benne van csirájában a személyiség jogának egész rendszere, a mely a modern törvényhozásokban egyre nyer fontosságban. Az Optk. szabályai a társaságokról szintén a természetjog alapján állanak. A társaság külön jogalanyiságot nyer tagjaitól és a társasági vagyon a tagok külön vagyonától elkülönül. A társaság és a jogi személy közt a határok elmosódnak. A conpensatio a tagok és a társaság követelései és tartozásai közt nincs megengedve, a társaság a tagok változása daczára tovább fennáll. A természetjog elvei jutnak kifejezésre a kártérítés tanában, a melynek conceptiója még ma sem lett túlhaladva. Követi a magyar Tervezet is (1778. §.). A szükség jogában is, a mely az önvédelmet személyek és tárgyak ellenében megengedi, a közvetlen képviselet elismerésében, szemben a római joggal. Következetesen keresztül viszi az Optk. a publiczitás gondolatát a jóhiszemű forgalom érdekében. így a nyilvános meghatalmazásban, a dologjogban. A kisajátítási jog elismerése, a specificatióról szóló tanítás, az öröklési rend, mind példái a természetjog hatásának. És a törvénykönyv e részei nem tartoznak annak elavult anyagához, hanem ellenkezőleg a jogfejlődés igazolja azokat és még ma is élő jogot képeznek, a melyet a modern törvénykönyvek, is reczipiálnak. A történeti iskola kritikája a természetjoggal szemben, ma már megállapíthatjuk, kissé tulerős volt. Helyesen jegyzi meg a szerző «Das Naturrecht hat sich, so paradox es klingen mag, als ein treuer Bewahrer historischer Rechtskontinuitát erwieseno. Br. Schey József tanár értekezése «Gesetzbuch und Richter» czimme a régi problémát uj oldalról fogja meg. Nem a jogalkalmazás módszerét kutatja, szóval azt a kérdést, hogy mennyiben köti a törvény a birót, azaz a bíró viszonyát a törvényhez, hanem azt kérdezi, mily irányban használja fel a törvény a birót, mit kiván tőle és mit biz rá, szóval mily szerepet szán neki a jogrendszer mechanizmusában. Természetesen ezt az érdekes kérdést is az Optk. szempontjából nézi. Van egy felfogás, a mely szerint a bíró semmi más, mint szigorú értelemben vett jogalkalmazó, a kinek nincs más szerepe, mint a konkrét esetnek egyszerű subsumtiója a jogszabály alá, a kinek nincs más dolga, mint syllogismusokat alkotni, a melyeknek főtétele a jogszabály, áttétele a konkrét eset. Ihenng itélet-automatáknak nevezi ezeket. A törvényhozási ideál, a mely ennek a jogalkalmazásnak megfelel, a casuistika. Minél messzebb megyünk a jogfejlődés történetében, annál casuistikusabbak a törvények. Az inductio, a mely a jogszabályokat az élet konkrét esetétől