Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Könyvkivonati illetékesség. 2. r.

•5° TÖRVÉN YE LŐ KÉSZÍT ÉS. oktatásnak, és minők a szakiskolai módszernek ; kimutatta, hogy az érveket nem a dialektika fegyvertárából kell venni, hanem azokból a tapasztalatokból, melyeket az arra hivatottak ott feltártak. Nem egyik elmélet fog győzni a másik felett, hanem az élet: az a megoldás fog érvényesülni, a mely Mag)'arors\ágnak, a mai korszakban, a mostani társadalmi berendezés mellett a legjobban megfelel. Dr. Friedmann Ernő. TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. «Könyvkivonati» illetékesség. )\ (Befejező közlemény *).. 2. A kedvezmény igénybevételének tárgyi korlátja az, hogy ez az illetékesség csupán a felperes üzlete körében történt eladásból s\árma\ó követelésre nézve vehető igénybe. A törvény — ugy hiszem — nem kiván különbséget lenni a szoros értelemben vett adásvétel és a dolog szolgáltatására irányuló mübérs\er\ödés (locatio conductio operis) között, legalább amennyiben az a vállalkozó saját anyagából előállítandó helyettesíthető dolog szolgáltatását tárgyazza (v. ö. polg. tkv. terv. 1626., 1646. §§.). A forgalom az ily ügyleteket adásvételnek tekinti (pl. ruha, czipő mérték szerinti készíttetése, bútor megrendelése, melyet a vállalkozó külön rendelésre készít stb.), s a jognak ehhez alkalmazkodnia kell. S nem csupán a vételárra irányzott kereset, hanem bármely kereset e fogalom alá esik, melynek petituma a jelzett ügyletből mint jogalapból következik és a melynek jogalapja az áru megrendelését és tényleges átvételét feltételezi. Tehát pl. megáll az illetékesség az oly kereset tekintetében, melylyel felperes alperest arra kivánja kötele7tetni, hogy az eladott és szállított, de általa visszaküldött dolgot vegye ál fkeresk. törv. 34Í. §.), vagy melylyel annak kimondását követeli, hogy jogában áll az ügylettől elállani,** melylyel a vevő késedelméből eredő kárát követeli (keresk. törv. 352. §.); megáll az illetékesség mindazon megállapítási perekben (Prtts 130. §.), melyeknek jogalapja a felperes üzlete körében történt eladás, tehát pl. oly perben, melyet a felperes pl. a megrendelésből folyó összeszámolást tartalmazó okirat valódiságának megállapítása végett indit; de nem áll meg oly perben, melynek tárgya a megrendelést vagy átvételt igazoló okirat (alább 3.) valódiságának megállapítása, mert ennek az okiratnak már valódinak vagy legalább kétségbe nem vontnak kell lennie, hogy az illetékesség megálljon. * Előző közleményt I. Jogállam X. évf. 70, 1. ** Ez utóbbi itt csak annyiban jön tekintetbe, a mennyiben ehhez az eladónak az áru tényleges átadása daczára joga lehet. V. ö. erre nézve Nagy F., id. m. II. k. 2jj. lap.