Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A jogi oktatás reformja

i48 EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK. sokan lesznek. De bármily kevesen lesznek is, ezek az egyetemi hallgatóság szine-java: szüksége van rájuk a nemzeti élet fejlődésének. Ha nem lesznek majd csak azért, hogy a többi hallgatóság jobban ellenőriztessék, a nemzet élete nagyon meg fogja sinyleni. Azt az irtózatos nagy tömeget úgysem lehet semmiféle rendszabályokkal rendben tartani. A baj gyökerei lenyúlnak sokkal mélyebbre, egészen a szülei házban nyert nevelésig. A szegénység is számot tesz. De az ilyen okok miatt igazán nem szabad az egyetemi oktatást reformálni, melynek bizonyos fokig mégis csak szabadnak kell lennie. Meg kell elégedni azzal, hogy az első év végén alapvizsgáznak és ezt a második év végén folytatják. Már ezek a vizsgák is csak névleg vizsgák, tárgyaikból az idő rövidsége miatt nem is lehet becsületesen elkészülni. Sokkal jobb volt az a rendszer, melyet az 1848-at követett időben az osztrák hozott be és tőle vettünk át. Csak a második év végén volt egy vizsga, az u. n. jogtörténeti államvizsga. A harmadik és negyedik évben már szabadon folyt a tanulás. Csak azután volt a többi vizsga, a melyek már mint minősítő vizsgák voltak. Ezt a rendszert kellene Kováts professzor szerint visszaállítani. De mindenesetre jobb szerinte a tervezett reformnál a mai állapot, melynél legalább másfél év jut komoly tudományos munkára. Balogh Jenő államtitkár ezzel szemben utalt arra, hogy közel három évtized alatt, a mióta a jelenlegi rendszer hatályban van, a legderekabb tanárok odaadó buzgólkodása ellenére a jogi tárgyakra nézve az egyetemi oktatás a hallgatók többségénél nem mutat fel kielégítő eredményeket és a hallgatók nagy többségénél jogi vizsgálat hiányában nem az egyéni érdeklődés fejlődött ki, a mit Kováts professzor vár, és nem a kontemplácziót szokták meg, hanem a kötelességmulasztást. Nem látja visszásnak azt, hogy a hallgatók a szervezendő vizsgálatra az alapvető jogi tárgyak elemeiből röviden fognának kérdeztetni, ellenben azok, a kik jogtudományi szigorlatokat is tesznek, a szigorlatokon más tárgyak mellett a jogi tárgyakból behatóbban is felelnének. Az értekezlet tanácskozásának legbővebb anyagát a jelenlegi állapotok őszinte feltárása szolgáltatta, a meiy rávilágított a jelenlegi állapot tarthatatlan voltára. A joghallgatók hiányos tanulási készségére és fegyelmezettségére egyaránt rámutattak a budapesti egyetem tanárai, Nagy Ferencz, Grosschmid Béni. Concha Győző, Magyary Géza és Doleschall Alfréd, a kolozsvári egyetem tanárai: Kiss Mór és Kolozsvár^ Balint, valamint a jogakadémiák kiküldöttei: Angyal Pál, Finkey Ferencz, Oberschall Pál, Kiss Albert, Bernolák Nándor és Pap Tibor. Zachár Emil, a gyakorlati bírói vizsga elnöke beszámolva a vizsgán tett tapasztalatairól, különösen az államvizsgát tett jelöltek alacsony színvonalát panaszolta. Az ügyvédi kamara képviselői, Szivák Imre, Papp József és Baracs Marczell hangoztatták az ügyvédi pályára menő ifjak hiányos előképzettségét. Némethy Károly belügyi államtitkár konstatálta a közigazgatási tisztviselők jogi képzettségének és judiciumá-